Bács-Kiskun megye múltjából 6. - Helytörténeti források és szemelvények a XVIII-XIX. századból (Budapest, 1982)

Bél Mátyás: A kővári kerület története - Forrásközlés

FORRÁSKÖZLÉS A KŐVÁRI KERÜLET TÖRTÉNETE Általános rész Első, fizikai fejezet A KŐVÁRI KERÜLET FEKVÉSÉRŐL, TERMÉSZETI VISZONYAIRÓL ÉS KINCSEIRŐL 1. § A kővári kerületet (districtus Kővariensis) a régiek Kővár váráról nevezték el így, nem pedig latin szóval, hanem evvel, amely nemcsak a magyaroknak, hanem még a jogászoknak is megfelelt. Nekünk ez biztos határokkal megszabott vidéket jelöl. Mivel ugyanis ez a kis vidék egykor Középszolnok vármegyéhez tartozott, és attól később szakadt el, azt akarták, hogy kerületnek (districtus) nevezzék, hogy a szolnokiaknak ez a joga el ne évüljön, vagy hogy ez a vidék, amely a minap még a járások közé tartozott, túlságosan el ne bízza magát egy új, vármegyei (comitatus) címtől. Akárhogyan is van, királyságunk állami törvényei ezt több helyen evvel az elnevezéssel jelölik. A kerület hossza Kapnik mezővárostól, amely északra esik, a Szamos és a Berszó összefolyásához igen közel levő Magosfalva faluig számítva kb. hat mérföld,

48 négy mérföld a szélessége, amely Erdély határaitól nyári napnyugtáig

49 terjed; északról Máramaros vármegye, délről Középszolnok vármegye, keletről Erdély, nyugatról Szatmár vármegye veszi körül. A vidék majdnem egész területén hegyek meredeznek. Ugyanis a Kárpátok, amely összefüggő bérceken keresztül sziklás hajlataival egészen idáig elnyúlik, változatos részekre hasadva, majd igen magas hegyekké emelkedik fel, majd völgyekbe ereszkedik alá, amelyek több helyen bár szép, de szűk síkságba mennek át, amely szántóföldnek és rétnek egyaránt alkalmas. 2- § Főbb hegyei a következők: 1. A Kővár hegyet azért nevezték el így, mivel az azonos nevű vár van rajta.