Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

sen rendet és a népi demokrácia ellenségét — Mindszenthy Józsefet — helyérői távolítsa el. Utasítjuk az elöljáróságot, hogy határozatunkat hirdesse meg és a határozat 1—1 példányát a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternek és a Magyar Dolgozók Pártja Járási Bizottságának küldje meg, valamint a járási főjegyzőnek és a vm. alispánjának is terjessze be." Az iskolák államosítása és a tankötelezettség bevezetése (az 1959. évi 29. sz. törvényerejű rendelettel és az 1961. évi III. törvénnyel) már a szocialista iskola létrehozását eredményező folyamat korszakos lépései voltak. Ebben, Csávolyon az 1948/1949-es tanévtől előbb a kül-, majd a belterületi iskola pedagógusaként is részt vettem. 1919 őszétől néhány évig az önálló helyi délszláv iskola igazgatójaként működtem, majd igazgatóhelyettesi funkcióba kerülve vissza, az 1956. évi ellenforradalmi események következtében nehéz helyzettel kellett megbirkóznunk. Miután 1957-ben neveztek ki igazgatónak, az adott oktatási rendszerkeretében megvalósuló oktató-nevelő munka eredményessége érdekében a megfelelő személyi és tárgyi feltételeket igyekeztünk biztosítani. Az igények egyrészt „túlnőttek" a meglevő épületek adta kereten, másrészt a szakrendszerű oktatáshoz szakos tanáraink ugyan voltak, de többnyire Bajáról jártak hozzánk. A cél ekkor az volt, hogy megteremtsük az egyműszakos oktatónevelő munka feltételeit. Mivel iskola építésére nem gondolhattunk, a szülő ket mozgósítottuk és hozzáfogtunk az átalakításokhoz, a „szükségtermek" kialakításához. Az óvoda épületéből kialakított 4 tanteremmel, továbbá egy közvetlen mellette levő régi parasztházban kialakított négy tanteremmel 13 tantermet nyertünk. Közös lett az udvar. Az óvodát a használaton kívüli, üresen álló rendőrségi laktanya épületébe helyeztük át kisebb átalakítás elvégzése után. Az épületnek egyszerűen nem volt gazdája az őrs megszűnése után. Birtokbavétele szóbeli engedéllyel történt. Még ebben az évben, 1958-ban a szünetelő délszláv iskola épületében berendeztük a szükségtornatermet és az úttörőszobát. Mindezt társadalmi munka megszervezésével, a község apraja-nagyja segítségével, melyet kiegészített a költségvetésben biztosított fedezet. Ezek a termek nem voltak tökéletesek, de a célnak ideiglenesen megfeleltek. Kérdezhetné valaki, hogy megérte-e az a néhány szükségtanterem a vesződséget, a futkosást, a gondot. Igen, hiszen háromszáz gyermek számára javultak meg a tanulás feltételei, megindult az egyműszakos : a csak délelőtti tanítás. Ezek a szükségtantermek azonban 1969-ben életveszélyessé váltak. Hiába, a toldozgatás-foltozgatás eredménye mindig gyengébb, mint az alapos és tökéletesen új intézmény létrehozásáé. Régi megfigyelés, hogy ami olcsó,