Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

szeri érdekli történelmünk és szívesen veszik, ha hallhatnak, olvashatnak róla, vagy ahogy idéztük is: ,,Béke van mindenütt, új napok köszönnek, Könyvben és tudásban népek reménykednek." E tudásvágy kielégítéséhez kívánunk a bunyevácok anyanyelvi oktatásának történeti feldolgozásával hozzájárulni. Anyanyelvoktatás a kalocsai érsekség területén Magyarországon a XI. század közepére kialakult a feudális államszervezet. A világi urak, valamint az elnyomottak hatalmas tömege híján volt a műveltségnek. Az egyház először a káptalani és kolostori iskolákat szervezte meg. A kalocsai érsekség területén a bácsi, a kalocsai és a titeli káptalanok fennállásáról és működéséről van tudomásunk. A káptalani szabályzatokból tudjuk, hogy iskoláik is voltak, s azok igazgatása az olvasó kanonokra volt bízva.* Az egyházi szervezet fejlődésével azonban egyre több település kapott lelkészséget, s ez bizonyos változást eredményezett. Ez abban állt, hogy mivel az egyház célja a hű, szenvedéseket békésen tűrő alattvalók nevelése volt, a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteleten megjelent fenőtteket, gyerekeket, élőszóban a vallás elemeire és az imádságokra a plébános tanította. Amint az érseki levéltárban található jegyzékek tanúsítják, a lakosokat 30—40 főből álló csoportokra osztották, így jelentek meg az oktatáson. Minden csoport élén egy felvigyázó és kikérdező volt. Ujabb lépést jelentett a népoktatás kifejlesztésének több száz éves útján az 1309. évi budai zsinat, amelynek egyik határozata kimondja, hogy a pap a káptalanoknál és a faluban se misézzen egyedül, hanem legyen minden papnak segédje (klerikus), vagy tanítója (skolares), aki neki mise közben válaszol és akivel a zsoltárokat elmondatja. Országos jellegű intézkedések fényében a helytörténeti dokumentumok hiányában feltételezhetjük, hog}

7 az érsekség területén is fejlődés következett be a plébániák szervezése, segédek felfogadása, majd a tanítói állások felállítása területén. Annál is inkább, mivel a mohácsi vészig az egyházmegye 281 plébániájának fennállásáról és működéséről van tudomásunk. Ha az elemi iskolák tekintetében csak feltételezésekre szorítkozunk, a városi iskolák tekintetében Verancsics bizonyítja, hogy a mohácsi vész előtt Kamonc híres volt iskoláiról. Amit Verancsics mond Kamoncról, az vonatkozik Szegedre, Szintarévre és az egyházmegye többi városára is.

11 * A műveltség ekkor még egyházi privilégium volt. 11 Verancsics Antal összes művei. I. 293. o.