Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

A törökdúlás ezt a fejlődést megállította, sőt visszavetette. Akkora volt a pusztítás, hogy a 281 plébániából 39-nek is csak a romjait találták meg a törökdúlás után. Az 1542-ben bevezetett török közigazgatási rendszer alapján az egyházmegye területét a budai és a szegedi szandzsák között osztották meg. A török által megszállt terület lakosságának etnikai összetétele is megváltozott. 1527-től görögkeleti szerbek jöttek az egyházmegye déli részére, és a feljegyzések szerint katolikusokat találtak itt. Ezek főleg visszamaradt magyarok, valamint bevándorolt bunyevácok és sokácok voltak. Lelki gondozásukat a bosnyák ferencrendi szerzetesek látták el, akik az új telepesekkel együtt költöztek ide. Az 1683-ban meginduló felszabadító harc után, amelynek eredményeként 1686- ban az érsekség teljesen felszabadult a 160 éves török iga alól már — 1687- ben —nagyszámú bunyevác család költözött az egyházmegyébe. Népoktatásról, annak elterjedéséről a 18. század elejéig tartó időszakban nem beszélhetünk. E hatalmas feladat elvégzésére az elkövetkező időszakban tettek csak hathatós intézkedést az állami és az egyházi szervek. Az 1730—40-es években az iskolák száma növekedett. 1733-ban Jánoshalmán jegyző-kántort, 1734-ben Garán jegyző-kántor-harangozót, 1738-ban Bátyán jegyző-kántort, 1748-ban Csávolyon jegyző-kántort tartottak számon. 1748-tól kezdve az „oktatás'' a gyermekek anyanyelvén, bunyevácul történt. 1750-ban Mándich Gyuro tanítót —a község első tanítóját —a kánoni ellenőrző jkv. úgy említi, aki saját lakásában tanít. 1762-ben Laub Antalt mint kántortanítót említik, aki szintén ellátja a jegyzői teendőket is. Csávoly első bírója Mándics Lukács —szűkebb tanácsadói az esküdtek —Délity András és Ikotity Fábián. Az írásbeli teendőket a jegyző látta el. Csávolyon és Dunapatajon már a tanítás, illetve a tanítói állás szervezésével egyidőben emeltek egy tanteremből álló épületet iskolai célra. Milyenek lehettek ezek a korabeli iskolák 1 Bizonyára alacsony, kevés fényű, rideg helyiségek, fűtésük, már csak a tüzelőanyagról ítélve is, nem lehetett megfelelő. A csávolyi tanító 100 kéve nádat, majd évekkel később 6 öl szalmát kapott az iskola fűtésére, amely az ő feladata volt. Feltételezhetjük, hogy az iskolában búbos kemence, vagy esetleg egyszerű cserépkályha szolgáltatta a meleget a fűtőanyag —-fa, nád, szalma —lehetőségei szerint. A csávolyi iskola nádas házában a két teremből az egyik iskolaterem volt mindkét nembéli gyerekeknek, a másik lakás. A tanítói lakást szintén a községnek kellett biztosítania. Erre utal a dusnoki plébánia alapítólevelének — Patachich Gábor érsek írta alá —-harmadik pontja: „Megfelelő házat építsenek a Tanító és a Harangozó számára, és konyhakertnek arányos teret