Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

híres. A legtöbb szokásuk —kis eltéréssel —a görögkeleti szerbekével egyezik. Ilyenek: a húsvéti nagymérvű locsolás, a festett tojások ajándékozásának szokása, a pünkösdi „kralyicák" menete szerelmi, hősi vagy mitikus dalok éneklése közben, az úr napján v. Péter-Pálkor tartott leányvásár, a karácsonyi „polozsáj", a „kóló", a „préló" (fonóka) mulatsága, a fiatalságnak néhol s néha erkölcstelen mulatozást is megengedő s ezért eltiltott „diván" stb. A férfiak egyszerű, most már többnyire magyaros szabású, sötétkék kelméjű ruhát vagy igen széles, hófehér gatyát és inget, a legények, selyem v. bársony mellényt, továbbá kerek kalapot, s ha lehet, csizmát hordanak : de a leányok valóban pazar fényt űznek az öltözködésben. A finom, aranyprémes, ezüstkapcsos mellényke által leszorított karcsú testüket a sok széles szoknya még jobban szembe tünteti. A bunyevácok bútorzata szerény. A szép rózsás ládák, padok, székek és asztalok, de még magasra vetett ágyak sem hiányoznak, csakhogy nemigen alszanak ezekben, hanem padkán, kiságyon, vag}

T künn valahol. Foglalkozására nézve a bunyevácok földművelők. Állattenyésztők is, de kisebb mértékben. Kereskedéssel csak újabban foglalkoznak. A nők kézimunkáikban nagy ügyességet tanúsítanak. Minthogy munkás és kissé fukar nép is, jómódú, sőt igen gazdag ember sok akad köztük. A bunyevácok a szerb-horvát nyelvet beszélik, mégpedig amannak „stokáv", emennek „ikáv" nyelvjárását. Némely részen az „ekáv", de még inkább a „jekáv" dialektusok és a magyar nyelv hatása igen nagy. Népköltészetükből a nemrég még kedvelt hősköltemények kivesznek, de lírai és meseköltészetük még gazdag. Saját nyelvjárásukon csak az utóbbi évtizedben kezdtek írni Antunovich János címz. püspök buzdítására, ki történetüket is először igyekezett megvilágítani : Razprava o potiskih i podunavskih Bunjevcih i Sokcih (Bécs, 1882); utána Iványi István is foglalkozott velük. Szabadka története (2. k 1886—92)."

2 Fridrik Tamás a következőket írja: „Megyénkben lakó bunyevácok és sokacok, illíreknek, dalmatáknak is neveztetnek, I. Béla, I. Lipót és III. Károly uralkodása alatt jöttek be azon tartományokból, melyek máig is főleg a török uralom alatt vannak, nevüket és vallásukat magukkal hozván, kivétel nélkül római katholikusok, nyelvezetük szláv. Bunyevácok a Buna nevű folyócskától neveztettek el, mely Mosztár, Hercegovina egyik nevezetes városa mellett van, s a Neretvába ömlik. A bunyevác természete szelíd, nyájas, ruházata nem kiváló, magyaros, valamint érzelme is ilyen. Szokásaik, különösen a nőknek, sokban elütnek más felektől, nagyon babonáskodók ; a szülői háztól messze nem igen távoz2 A Pallas Nagy Lexikona. Bp. 1893. III. k. 827—828. o.