Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

Bunyevác lakosságunk hagyományos népi kultúrája már korán az érdeklődés központjába került, s e nemzetiségi népcsoportunkról is elmondhatjuk ugyanazt, amit a többiekről, hogy szervezett kutatásuk egyidős a magyar kutatással. A magyarországi nemzetiségek sokoldalú és szervezett néprajzi kutatásának kezdetei az 1889-ben megalakult Magyar Néprajzi Társaság működéséhez kapcsolódnak. De már ezt megelőzően is számos leírás, népismertetés jelent meg a különböző tudományos folyóiratokban. A korabeli magyar sajtóban a hazai délszlávokról —nevezetesen a bunyevácokról — két figyelemreméltó népismertetés látott napvilágot : Berkity Györgyé ,,A Pest és Fejér megyei bunyevácok néprajzáról" címmel a Tudománytár 1839. évfolyamában és Szárics Jenőé 1842-ben a Regélő Pesti Divatlapban: A bunyevácok címmel. Mindkét ismertetés jellemzője, hogy átfogó képet ad a bemutatásra kerülő népcsoportról. Mind Berkity, mind Szárics munkáját haszonnal forgatta J. Erdeljanovic is, — az előbb már említett — a bunyevácok eredetkérdését tárgyaló munkájában. Szárics hangsúlyozza, hogy a bunyevácok egyesek szerint már a XIII. században települtek be, főleg a Bácskába, bizonyosabb azonban, hogy a XVII. században jöttek. Lehetséges, hogy a két letelepedés között volt még egy XV. századi bevándorlás is. Nyelvükre vonatkozóan azt írja: „Nyelve a szerb nyelv csekély különbséggel ..." Elmondja a továbbiakban a bunyevácokról, hogy Szabadkán laknak és attól északra, azaz a mai Bács-Kiskun területén, amelynek igen jó a földje, és ez a tény meghatározza „külső" és „belső" jellemüket. Antropológiai vonásaiknál kiemeli, hogy testalkatuk inkább magas, mint középtermetű. A magyarországi délszlávok semmiképpen sem tartják magukat azon szlávok utódainak, akik a magyar honfoglalás idején éltek itt. ők bevándorlók, akik a történelem különböző periódusaiban jöttek ide, és mai népcsoportjai különböző történelmi rétegekből eredtek. Régi, szűkebb hazájuk speciális etnikai jegyei mellett valamennyi etnikai csoportjukat új otthonuk, új környezetük gazdasági és szociális viszonyai formálták. Az e népcsoportokra vonatkozó történelmi kutatások a délszláv és magyar történeti és néprajztudományt sok értékes adattal gazdagítanák. Abban a kérdésben, hogy a bunyevácok honnan erednek, és mikor költöztek jelenlegi területeikre, eltérnek a vélemények. A Pallas Nagy Lexikonában a következőket olvashatjuk: „Bunyevácok, hazai délszláv népfaj, mely főleg Bács-Bodrog vármegyét a magyarokkal vegyesen lakja. Jellemvonásaik: nagy vallásosság, a —most igaz, már el-eltünedezŐ — szemérmetesség, büszke magatartás, becsületesség, nagy vendégszeretet s az ezzel járó rendkívüli borivás, melyről különösen Szabadka országosan