Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - MÁNDICS MIHÁLY A csávolyi délszlávok anyanyelvi oktatása (1748—1978)

ahol zömmel a Duna mentén találhatók meg településeik. Jovan Erdeljanovic ez utóbbi csoportot 0 pereklu Bunjevaca c. könyvében Duna menti bunyevácoknak nevezi. Hazánkban bunyevácok legnagyobb számban BácsKiskun megyében Baján és Baja környékén élnek. így Baján kívül a bajai járásban Bácsalmáson (Aljmas), Bácsbokodon (Bikic), Bácsborsodban (Borsot), Bácsszentgyörgyön (Djuric), Csávolyan (Cavolj), Felsőszentivánon (Gornjisentivan), Garán (Gara), Katymáron (Kacmar), Mátételkén (Matevic), Vaskúton (Baskut), továbbá a kalocsai járásban Bátyán (Bacin) és Dusnokon (Dusnok) (e helyeken azonban nem bunyevácoknak nevezik magukat, hanem ,,rác"-oknak), a kiskunhalasi járásban Csikérián (Cikerija) és Tompán (Tompa) jelentős a számuk. Megtalálhatók még Fejér megye dunaújvárosi járásában Ercsiben (Jercin), valamint Pest megye néhány községében is: pl. Tökölön (Tukulja), Érden (Hanzabeg vagy Andzabeg) itt is a ,,rác" névvel, valamint Szentendrén (Sentandrija), a múltban katolikus szerbek ill, „dalmaták" elnevezéssel. Ujabban Dunaújvárosban (DunarVjváros) is jelentős létük. A bajai járásban csak Hercegszántón (Santovo) élnek sokácok a magyarokkal és néhány szerb családdal. Népviseletük szembetűnően eltér a bunyevácokétól. Gyakran találkozunk még olyan írásokkal, amelyek Bács megyében a következő magyar településeket is idesorolják. Pl.: Jánoshalma (Jankovac), Mélykút (Milkut), Madaras (Madaros), Dávod (Dautova), Bátmonostor (Monoster), Nagybaracska (Baracka), Kelebia (Kelebia). Valamikor valóban szlávok lakták e településeket is, ami még a meglevő nevekből, népszokásaikból ma is arra enged következtetni. Ezek már el magyarosodtak és csak egy-egy bunyevácul is tudó család él e településeken. Baján szórványosan a város egész területén megtalálhatók, igazi központjuk mégis az Alsóváros. Bajaszentistván (Vancaga) azelőtt nem tartozott a városhoz. Pandúr és Kákony helységek áttelepülése következtében alakult ki 1804, illetve 1808-ban. Bajához 1930-ban csatolták. Az alsóvárosi és szentistváni bunyevácok fő foglalkozási ágai és múltbeli életformái szinte azonosak voltak a környékbeli falvak bunyevác lakosságáéval. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a bajaiaké kapcsolódott a város polgárságának fejlődéséhez, amit a falvak lakossága a múltban csak bizonyos fáziseltolódással tudott követni. Éppen a fentiekből következően szellemi kultúrájukon belül szokásviláguk is azonos rendszerben mozgott. így amikor a bajai bunyevácokról beszélünk, nem szabad figj^elmen kívül hagynunk a környékbeli falvak bunyevác lakosságának szokásait sem, mert nagyfokú hasonlóságot mutatnak a bajaiakéval, s természetesen ez megfordítva is érvényes.