Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez

tankönyvekkel. Az iskola szerb nyelvű községi iskola. Az 1879. XVIII. tc. értelmében bevezetett magyar beszéd és nyelv tanítása nagyon gyenge . . . a központi iskolában a tanító alig töri a magyar nyelvet . . . van már húsz éve, hogy képesítőzött ..." A tanfelügyelő a kiutat egy új tanterem felállításában és egy új, magyarul is tudó tanítói állás megszervezésében látta.

28 A parragi görögkeleti szerb fiú elemi iskolát 1899. május 19-én vizsgálta meg Gráf Nikáz. Hat órát hallgatott meg, s a következő feljegyzést készítette: ,, . . . I—II. osztályban a magyar beszéd és értelem gyakorlatot nem tanítják. Nem tud a tanító egy szót sem magyarul. A III. osztályban a magyar nyelv tanítása csak egyes szavak, a IV. osztályban egy-egy egyszerűbb mondat gépies ismétlésére szorítkozik. Értelmi nevelésnek nyoma sincs. A tanító rosszul beszél magyarul. A növendékekkel való érintkezésnél, valamint a közismereti tárgyak tanításánál kizárólag szerb nyelvet használja . . ." A látogatás után a hitközségi elnökkel közölte a tanfelügyelő, hogy a magyar nyelvtanítás teljesen eredménytelen. Kérte, hogy a tanítókat póttanfolyamra késztessék, ellenkező esetben szigorúbb eljárás foganatosítására kényszerül.

29 1910 februári tanfelügyelőlátogatás alkalmával tapasztaltakat is röviden idézzük: ,, . . . az I—II. osztályban a tanulók egyáltalán nem képesek önállóan még a legrövidebb mondatokat sem megszerkeszteni, a magyar nyelven a tanítók csupán azt tudják kifejezni, amire előre felkészültek . . .".

30 Lók görögkeleti szerb iskoláját 1899. május 20-án vizsgálta meg Gráf Nikáz. Az iskola elhanyagolt. 90 ismétlő iskolásból 65 nem jár egyáltalán iskolába. A népoktatási törvényt szabotálják. A tannyelv szerb, a tanítónak nincs oklevele, a magyar nyelvet nem tudják tanítani.

31 Űjverbászi szerb iskolában a beszédgyakorlat elégséges, a magyar nj^elv tanítása hihetetlenül gyenge. A tanítók magyarul sok hibával, közepesen beszélnek . . .

32 Tovarisovai szerb iskolában végzett látogatást részletes jelentés követte, amelynek lényegesebb megállapításai a következők: ,, . . . a tanító magyarul nem beszél. A beszéd- és értelemgyakorlat tanulását könyvből olvasva vezeti, így a magyar nyelv egy-két mondatnak rossz kiejtéssel való, értelem nélkül való elmondására szorítkozik . . .". A II. osztályban, bár a tanító nagyon rosszul beszéli a nyelvet, de nagy lelkesedéssel tanít. A III—• IV. osztályban a tanító szorgalma folytán, ha bár módszere gépies, a magyar nyelv tanításában némi eredményt mutat. A tanulók egy része töredezett magyarsággal, de képes egy-egy egyszerű mondatot beszélni . . .". Végül a tanfelügyelő a magyar nyelvtanítás elhanyagoltsága miatt javaslatot tett 28 Uo. 29 Uo. 30 Uo. 31 Uo. 32 Uo. (1899. május 20-i látogatás jegyzőkönyvének fogalmazványa).