Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)

ben alakultak. A korábbi 90—100 százalékos szervezettség azonban ebben a tanévben mindössze 5—7 százalékos volt, 1958—59-ben 10—20 százalék, és még 1959—60-ban is csak 25—30 százalék körül mozog. A szervezettség, az új felvételi rendszer határozottabb követelményein túl, bizonyos mértékig a diákság szélsőségre hajlamos tulajdonságát türközi. Az irányító szervek a KISZ funkciójának tudatosításával elérték, hogy 1970-re a megye középiskoláiban a KISZ-tagok aránya 70 százalék fölé emelkedett. A szakmunkástanulók körében a KISZ befolyása lényegesen kisebb. A KISZ-tagok aránya itt a hatvanas évek elején még mindössze 15 százalék, de 1970-re sem emelkedett 30 százalék fölé. A probléma egyik okát a tanulók életének az iskola, a munkahely és a lakóhely közötti szétforgácsoltságában találjuk. A KISZ-tagság azonban elsősorban mégsem szervezési, hanem az életkori sajátosságokkal számoló vonzó program kérdése. A szervezeti és szervezési problémák mellett látnunk kell azonban a fejlődést, az eredményeket is. A KISZ tagfelvételi rendszere, a Killián-próbák, az „Ifjú Kommunista"-próba, az „Ifjúság a szocializmusért"-próba vagy az Országos Diáknapok tartalmas, formájában és szervezetében is korszerű feladatokat és magasabb követelményeket támasztó rendezvénysorozata mind a jó irányú fejlődés javára írható. Az 1959-ben kedződött építőtábormozgalom és a KISZ-védnökségvállalások is konkrét célt és feladatot jelentettek mind az egyéneknek, mind a kollektíváknak. A felnőttolktatás fejlődése A felnőttoktatás hálózatának és szinte minden szintű és típusú iskolában történt általánossá tételét a felszabadulás után a harmadik nagy jelentőségű intézkedésnek nevezik a neveléstörténet szakírói.

121 A magyar nép műveltségbeli hátrányainak pótlása, a Horthy-korszak mulasztásainak felszámolása a népi demokratikus Magyarországon történelmi igazságtétel is. A nép politikai és társadalmi felszabadítása utáni tudati felszabadításának szándéka természetessé teszi all. 130/1945. M. E. számú rendeletet, amely a dolgozók iskoláinak létesítéséről intézkedett. Elsőként, még 1945/46-ban a gimnáziumban, a polgári iskolában, valamint a tanító- és óvónőképzőben indult meg a felnőttoktatás. 1946/47-től fokozatosan bővült újabb iskolatípusokkal — kezdetben csak esti tagozaton, majd 1949-ben levelező tagozaton is — a felnőttképzés. A felnőttoktatás szükségességét a nagy tanyavilágú és rossz iskolahálózatú 121 SIMON—SZARKA, 1965. 163. p.