Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez

Erre a „szakmai ismeretre" kényszerült építeni a korabeli nyelvmagyarosítási törekvés. Az 1907. évi XXVII. tc., a „Lex Apponyi" előkészítése során végzett felmérések, s a parlamenti viták során értesültek arról, amely a törvényjavaslat indokolásában is szerepelt, hogy 235 római katolikus, 270 görögkatolikus, 596 görögkeleti és 346 evangélikus, összesen 1447 népiskolában a magyar nyelvtanítás teljesen eredménytelen. A dualista kormányzat végül is e törvénnyel kívánt a helyzeten radikálisan változtatni, nem kevés sikerrel. A népiskolai és nemzetiségi törvény megalkotásától négy évtized múlott el és az alatt a magyar nacionalista körök nem szűntek meg támadni e törvényeket, hogy erőteljes csapást mérjenek a nemzetiségi iskolaügyre is. Az 1907. évi törvény értékeléséről megjelent irodalom nem sokat írt arról, hogy a gyakorlati végrehajtás során retorziói milyen szélesen terjedtek el ? Bács-Bodrog vármegye területén alig került sor szankcióinak alkalmazására. Baranyában, Tolnában hasonlóképpen. Az iskolák kebelén belül a törvény döntő részének megvalósítására (minden IV. osztályt elvégzett tanuló írásban és beszédben gondolatait szabatosan magyarul ki tudja fejezni) egykorú jelentések tömegeiből következtetve, nem, vagy csak szerény méretekben került sor. A „Lex Apponyi" következetlen végrehajtása ellenére is súlyos következményekkel járt. A magyar nyelv bevezetését, kényszerű tanítását megerősítve, egy egész sor kérdésben kiélezte a tanítóság közötti amúgy is parázsló ellentéteket. 18. paragrafusával lehetelenné tette, hogy ahol a magyar nyelv szerepelt egyedüli tanítási nyelvül, ez az állapot megváltoztatható legyen, így meggátolta, hogy a nemzetiségi többség alkalmasint saját anyanyelvét tanítási nyelvül kieszközölhesse. Az összes ismétlő iskolák tannyelvét magyarra változtatta. Katasztrofális volt a törvény azon intézkedése, hogy a vegyes tannyelvű állami iskolákra sem volt tekintettel és azokat magyar nyelvűvé változtatta. Az 1880-as évekig ennek nem volt jelentősége, mert csak ezt követő időszakban alakítottak jelentős számban nemzetiségi területeken állami elemi iskolákat. A kétnyelvűség alkalmas lett volna a magasabb szintű elemi iskolai tanításra, sőt a különböző nemzetiségek és magyarság társadalmi és különösen szellemi kontaktusának szilárdítására, építésére is. Az egynyelvűség bevezetése mindezt megnehezítette. Az iskolában pedig a tanítás színvonalát — írta Gráf Nikáz Bács-Bodrog vármegyei tanfelügyelő:,,. . . eddig nem tapasztalt mélypontra taszította . . .". A nemzetiségi elemi népiskola sorsának a nyelvi magyarosítás aspektusából történő vizsgálatához megfelelő forrásokra van szüksége a kutatónak. Ezt a forrást kevés területi levéltárban leljük meg, mert a dualizmus kori királyi tanfelügyelőségek iratai elpusztultak (pl. : Baranya, Somogy, Tolna megyékben), vagy a nemzetiségi iskolapolitikai adatokat a terület magyar 29 Bács-Kiskun megye múltjából V. 449