Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez

struktúrája miatt nem tartalmaztak. Ezért fontos, hogy figyelmünket a trianoni szerződést követően a szomszédos államokhoz került egykori törvényhatóságok levéltáraira is ráirányítsuk. így azokból a dualizmuskori egységes magyar közoktatásügy kérdéseire világíthatunk rá. Egész történetírásunk szempontjából figyelemreméltó szempont ez, de nemzetiségi kérdés bármely részletének kutatásánál különösen alapvető és primer forrást jelent. A Karlócán (Sremski-Karlovci) őrzött gazdag levéltári anyagban található többek között Bács-Bodrog vármegye királyi tanfelügyelőjének iratai. Dolgozatunk erre a forrásra épül. A tanfelügyelő iratai a bevezetőnkben érintett iskolaügyi törvények gyakorlati megvalósulásának, a nacionalista iskolapolitika érvényesülésének, hatásfokának, eredménytelenségének útját mutatják 1880-tól, amikor működését megkezdte. Különösen jelentősek azok a jegyzőkönyvek, amelyeket a nemzetiségi iskolákban folyó magyar nyelvű tanítás módszerének és eredményességének vizsgálata ügyében vettek fel. Hasonló fontosnak ítéljük az egész megyében végzett, valójában reprezentatív felmérésnek is elfogadható összeírást, amelyet 1905-ben szerkesztett a magyar nyelv tanításának helyzetéről. Ez a felmérés világított arra rá, hogy a századforduló után, a „Lex Apponyi" előtt, még mindig milyen eredményesen védekeztek az 1868-as törvényekre támaszkodva az anyanyelvük tanításáért a nemzetiségi iskolák. II. Bács-Bodrog vármegye népiskolái a tanfelügyelőség iskolastatisztikájának tükrében A kiegyezést és különösen a népoktatási törvényt követően a terület iskolaügye rohamos fejlődésnek indult. Valamennyi egykorú történeti munka az 1868—1914 közötti fejlődést a közoktatásügy legkiemelkedőbb korszakának tartotta. A modern elemi népoktatás megalapozásának jelentőségét sem az egyházi, sem a nemzetiségi publicisztika nem vitatta. A milleneumra, majd 1909-ben megjelent nagy megyei monográfiák, valamint a kalocsai egyházmegye tanügyét reprezentáló oktatástörténeti összefoglaló egybehangzóan ,,a népoktatásügy fejlődésének nagy korszaka" jelzőt adta. Tehát a kortárs véleménye és a kor történetírásáé is egybehangzóan ítélte meg a fejlődést. S ha van a jelzőkben némi túlzás, a lényeget illetően azonban helyesen értékeltek. Az iskolák tömeges építése, új osztályok megnyitása, valamint a tanszemélyzet 40%-os felfrissítése nagyjelentőségű tényezője volt e korszaknak