Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

NEMZETISÉGEK OKTATÁSÜGYE - SZITA LÁSZLÓ Adatok Bács-Bodrog vármegye dualizmus kori népoktatásának nemzetiségpolitikai kérdéseihez

iskolát. Ez abszolút számokban 255 nemzetiségi nyelven tanító iskolát jelentett. Végül fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy 1867—1890 között nemzetiségi anyanyelven tanító iskolák „csökkenése" nem azok bezárását, megszűntetését jelentette, hanem vegyes tannyelvűvé történő átalakulását, átalakítását" így a magyar-szlovák tannyelvű 597-ről 1017-re, a magyar-román 394-ről 470-re, magyar-rutén 246-ról 326-ra emelkedett, a magyar-szerb 52-ről 42-re csökkent (!), s tisztán szerb tannyelvűvé fejlődött. A magyar-horvát tannyelvű iskolák száma 79-ről 108-ra emelkedett Magyarországon. A fő tendencia kétségtelen a minden tárgyat tisztán nemzetiségi anyanyelven oktató iskolák számának csökkenése, és a vegyes tannyelvű népiskolák számának emelkedése. E tendenciát természetesen sok tényező befolyásolja. Alig említette a nemzetiségi népiskolai fejlődést elemző irodalom, hogy sokszor megfigyelhető, a különböző nemzetiségi lakosság között az is, hogy a szülők maguk is vegyes tannyelvű iskolát kívánnak gyermekeik kétnyelvűségének érdekében, amely kétségkívül akkoris és ma is korszerű iránynak tekinthető. S mint később erre rátérve egy-egy példával bizonyítani fogom, nem volt minden esetben ez koncilliáns törekvés saját nemzetiségi erőikkel szemben. Kétségtelen azonban, hogy többnyire egy-egy egyházközség vagy személyek egzisztenciális törekvései is meghúzódtak mögötte. Döntő azonban az a felismerés, hogy a vegyes tannyelvű iskolában a gyermekeik előtt a felsőbb tanulmányok folytatásának útja sem záródik el. Az 1879. évi XVIII. törvénycikk következményeit kutatva olyan tipikus nemzetiségi területen, mint amilyen Bács-Bodrog vármegye volt, igen fontos megfigyelést tehettünk a törvények hatására, végrehajthatóságára, az egyházközségek, az egyházi főhatóságok magyarellenes tevékenységére, a magyar és nemzetiségek nacionalizmusának alakulására. Nem vitatható, hogy a közoktatás területi szervei, mint pl. a Bács-Bodrog vármegye királyi tanfelügyelősége is, igyekezett változatos módszerekkel a magyar nyelv tanításának eredményességét növelni. Meg kell azonban vizsgálni azt is, hogy milyen eredménnyel ? S ha erre a kutató megbízható forrást lel, figyelemreméltó eredménytelenséget tapasztalhat a nyelvi magyarosítás területén az 1879—1914 közötti időszakban. A törvényt és annak jellegét, tendenciáját, célját alaposan megvizsgálták,

7 a mindennapi társadalmi gyakorlatról azonban eléggé kevés elemzés született. A kortárs történetírók, s különösen bácskai monográfiák, óriási eredményekről számolnak be a gyakorlatban. A milleneumi ragyogásban ké7 Hamar Mária: A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. évi törvényről. Századok, 1970.110. évf. 1. sz. 84—119. p.