Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
SZAKMUNKÁSKÉPZÉS - KEMÉNY JÁNOS A bajai szakmunkásképzés a felszabadulás előtt
A városi tanács számára nagy gondot jelentett a beiskolázás, a tankötelesek kb. 25%-a nem járt iskolába. Meggyőző bizonyítéka ennek Czirfusz Ferenc Bács-Bodrog vármegyei tanfelügyelőnek az 1876/77. és az 1877/78. tanévről készült összesítő jelentése. E szerint az 1876/77-es tanévben a város 19 132 lakosából a 6—12 éves tanköteles gyermekek száma 2012, a 13—15 éveseké 1180, összesen 3192. Elemi iskolába járt közülük 1809, ismétlőiskolába 274, felső népiskolába vagy polgári iskolába 46, magánintézetbe 48, középiskolába 248 tanuló. A számuk összesen 2425, tehát 767 tanköteles gyermek nem járt iskolába. Az egy tanítóra jutó tanulói létszám így is 80,az egy tanteremre eső gyermekeké pedig 67 volt. Az oktató-nevelő munkát 14 iskolában, 30 tanító (29 képesített és 1 képesítés nélküli) végezte. A 14 iskolában 36 tanterem volt. A zsúfoltságot csupán az enyhítette, hogy rendkívül sok volt a hiányzás. A mulasztási naplók adatai szerint ebben a tanévben 1221 óra. Az iskolák taneszközökkel való ellátottsága viszonylag jónak volt mondható. A leltár szerint 48 fekete írótábla, 25 fali olvasótábla, 72 térkép, 11 földgömb, 16 egyéb szemléltető eszköz, 5 tornaszerkészlet és 5 könyvtár volt a birtokukban. 53 A következő tanév adatai nem mutatnak jelentős eltérést. A tankötelesek száma 112-vel kevesebb, az iskolába járó gyemekek száma 2460, a mulasztott órák száma 1270. Egyedül az ismétlőiskolába járók számánál van jelentős különbség, 636 fő szerepel a kovábbi 274-gyel szemben. 54 Ez minden bizonnyal onnan adódik, hogy a vasárnapi iskolai oktatásban résztvevőket ebbe a kategóriába sorolták. Erre mutat a tanfelügyelő 1878/79-es tanévről készített statisztikai jelentése, amelyben kifejtette, hogy a tanoncoktatás Baján változatlanul a vasárnapi iskolai oktatás keretében történt, ami a heti néhány órás tanítással nem volt ismétlőiskolai oktatásnak tekinthető, mert nem felelt meg a népiskolai törvény 48. és 52. §-ában előírt követelményeknek. A tanfelügyelő úgy ítélte meg, hogy a tanoncoktatás terén a céhek megszüntetése óta nagy visszaesés észlelhető. Amíg a céhek az 1850—60-as években gondoskodtak a tanoncaik oktatásáról — Hainisch Antal házának két szobájában 55 , majd az un. zsandárkaszárnyában jól felszerelt rajzteremben tartották óráikat 56 —, addig most megoldatlan a tanoncok szakoktatása. A rajzterem elpusztult, a rajztanár a helyi gimnáziumban vállalt munkát, és azóta nem tudni hogyan, hány órában és milyen eredménnyel tanítják az iparostanoncoknak ezt a fontos tantárgyat. Még az iparosok közvetlen felügyelőjének, Horváth Henrik rajztanárnak sem volt erről pontos 53 Kib. ir. 11/1879. 54 TJo, 55 Tanácsközségi jkv. 553/1854. 56 Uo. 172/1860.
