Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)

Szemle 1966-ban megjelent írása, mely a fenti jelenségeket „Az átmeneti korszak ellentmondásai. . ." címen összegezte.

90 A reformtörvény első éveinek tapasztalatain okulva az egész középiskolai, sőt a középfokú és felsőfokú szakmai képzést egységben szemlélve indítják el újra az újtípusú szakközépiskolák. Ez az iskolatípus — szakítva a technikumok elaprózott szakosodásával — új módon közelíti meg az egész középiskolai szakképzést: ,,. . .a szakközépiskolai érettségi bizonyítvány a szakmai ágazatnak megfelelően a fizikai munkától a részfeladatokban való irányító tevékenységig sok lehetőséget ad a termelésbe való bekapcsolódásra".

91 Sajnos ez zömében csak ígéret maradt, ugyanis a legtöbb ipari és mezőgazdasági ágazatban nem sikerült realizálni a kitűzött célt. A végzett, érettségizett tanulóknak mindössze néhány százaléka helyezkedett el a szakmában, illetve tett képesítő vagy szakviszgát. A középiskolai oktatás 1950 óta — kitérői ellenére — végül is előrelépett, fejlődött. Az egyoldalú mennyiségi fejlesztés, a gyakori átszervezés hibáit leküzdve a hetvenes évek elejére tisztult a gimnázium „funkciózavara", a középfokú szakoktatás kiemelkedett a felszabadulás előtti lebecsüléséből, és mindkét iskolatípus jól tükrözte tanulói összetételében a társadalom tényleges összetételéét. Az 1960-as évtized végére megszilárdult a megye középiskolai hálózata is, és eredményei határozott javulást mutatnak. A gimnáziumok képzési céljának korrigálása miatt, valamint az újtípusú szakközépiskola kifejlesztése érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1969 áprilisában új határozatot hozott a megye középiskoláira. Az új szabályozásnak megfelelően 14 gimnázium és 12 újtípusú szakközépiskola működött Bács-Kiskun megyében. Ezekből 3 gimnázium és szakközépiskola közösigazgatású. Ismét 26 középiskola működött tehát, de most már kétszer annyi növendékkel, mint 1950-ben. A 8312 tanuló 54 százaléka fizikai dolgozó gyermeke (1970-ben), a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók aránya 60:40. Az eredmények fokozatos javulása mellett tanúskodik a lemorzsolódottak arányának csökkenése is. 1967-ben még 38 százalék, 1968-ban 37 százalék, 1969-ben 32 százalék. A középiskolákból felsőfokon továbbtanulni szándékozók és a ténylegesen felvettek terén is jó irányú a fejlődés. 1967-ben az érettségizettek 52 százaléka jelentkezett továbbtanulásra, és közülük felvettek 42 százalékot, az összes érettségizett 23 szá90 Pedagógiai Szemle, I960. 1. 1—3. p. 91 Népszabadság, I960, máj. 15. 3. p. 3 Bács-Kiskun megye múltjából V. 33