Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

tették alkalmassá. A ZTV-lánc és a képmagnófelvételek lehetővé tették a telehospitálást, a metodikai gyakorlatok, bemutató foglalkozások, pszichológiai vizsgálatok anyagának rögzítését és a hallgatók széles tömegeihez való eljuttatását. Az óvodai ének-zene foglalkozásokról a Magyar Rádió és a Kodály-intézet számára is készültek felvételek. Az óvodai gyakorlatok irányítását már hosszú évek óta dr. W. Mikó Magdolna igazgatóhelyettes eredményesen végzi. A hallgatók folyamatos tanulásának biztosítására az oktatótestület nagy gondot fordít, mert a terjedelmes tananyagot négy félév alatt a növendékek csak így tudják elsajátítani. A folyamatos visszacsatolás szóban, vagy többnyire inkább ellenőrző írásbeli dolgozatokkal történik. Az 1973— 74. tanévben a minisztériumtól az intézet megkapta a MAGISTER visszacsatoló berendezést. Ezzel a programozott oktatási kísérletek konkretizálódtak. Az oktatástechnikai eszközök használatát a tanárok és óvónők tanfolyamokon sajátították el. —Itt jegyezzük meg, hogy az óvónőképzés sem nélkülözheti a korszerű oktatási technológiát. A nevelőtestület azonban mindvégig alapvetőnek tartja az óvónői hivatástudat és gyermekszeretet elmélyítését, valamint a kisgyermek lelkivilágába való beleélés képességének fejlesztését az óvodai játék, munka, oktatás, az iskola-előkészítés folyamatában. A növendékek fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárulnak az oktatás főiskolai módszerei, amelyek rákésztetik a hallgatókat az önálló tanulásra, a szakirodalom, a könyvtár használatára, a legkiválóbbakat az önálló kutatásra, vizsgálódásra is. Az óvónőjelöltek többsége már a harmadik félév lezárását követő egyhónapos gyakorlaton is nagy biztonsággal mozog a gyerekek között. Munkájukat a tudatosság, a gyakorlat elméleti alátámasztása segíti. Az első államvizsgák tételes jellegűek voltak és főleg a pedagógia, pszichológia és a módszertanok tanulmányi anyagára terjedtek ki. 1966-ban a kísérleti jellegű államvizsgán a jelölteknek a szakdolgozatukat kellett megvédeniök, ez a tételes államvizsgánál jóval nehezebb feladatnak bizonyult. A kísérlet tapasztalatai azt mutatták, hogy a kétévi stúdium a hallgatók egj^ részénél nem elegendő ahhoz, hogy a záródolgozat készítésekor a téma szakirodalmát elmélyülten tanulmányozza, megfigyeléseket, kísérleteket, végezzen és az államvizsgáztató bizottság előtt véleményük, állásfoglalásuk helyességét meg tudják védeni. így az intézet 1967-ben ismét visszatért a tételes államvizsga rendszerére. A célravezető vizsgáztatási módszerek terjesztésére az Intézeti Tanács és az egyes szakcsoportok rendszeresen összegyűjtötték, elemezték és megvitatták a kollokviumok, szigorlatok és államvizsgák tapasztalatait.