Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

Az oktató munka Az 1959. szeptemberi tanévnyitás után az oktató testület számára az volt a legfőbb kérdés: milyen nevelési, didaktikai és metodikai eljárásokkal lehet a rendelkezésre álló, viszonylag rövid négy félév alatt fejlett világnézetű, szakmailag jól képzett és magas általános műveltséggel rendelkező óvónőket képezni. Ugyanez a szempont a hallgatók oldaláról tekintve: milyen eljárásokat kell alkalmazni az óvónői munkához szükséges tudományos ismeretek elsajátítása, a megfelelő jártasságok és készségek megszerzése céljából. A képzés eredményessége szempontjából számolni kellett azzal a ténnyel, hogy az intézetbe a középiskolát végzettek közül nem a legjobb tanulmányi eredményt elért jelöltek jelentkeznek felvételre. Bár a hallgatók többsége közepes és jó rendű érettségi bizonyítvánnyal érkezett az intézetbe, már a felvételi vizsgákon megmutatkozott pedagógiai gondolkodási képességük fejlettsége, mely a későbbiek során szakműveltségük megszerzését könnyítette meg. Az oktatókban csakhamar tudatosodott, hogy a magas színvonalú tanulmányi anyagot a hallgatók csak úgy tudják a rövid négy félév alatt megfelelően elsajátítani, ha az ismeretszerzésben mindvégig alkotó aktivitással, öntevékenyen vesznek részt. Az intézetben töltött két év személyiségalakító szerepe csak a hallgatók állandó tevékenységében érvényesülhet igazán. A tanulmányi munkában megszerzett jó tulajdonságok visszahatnak a személyiség további fejlődésére, és újabb kiváló, társadalmilag is hasznos képességek alapját vethetik meg. így az egész képzési rendszer a hivatásra előkészítést szolgálhatja, vagyis minden szaktárgy részt vehet a jövendő pedagógusmunkára való nevelésben. A képzés jellege a tananyag tartalma, az oktatás módszerei és szervezeti formái tekintetében főiskolai szintű. Az előadások, szemináriumok és a félévi vizsgák rendszere mellett a készségtárgyak oktatásában és a pedagógiai gyakorlatban a kis csoportok munkája jelentősen fokozza a képzés hatékonyságát. A pedagógusképzés fokozott hivatástudatot és felkészültséget igényel. A hivatásszeretet jelenti a foglalkozáshoz való érzelmi, szubjektív viszonyulást ; a felkészültség pedig azt jelzi, hogy a pedagógus valóban szakértője munkájának. Az oktató személyisége, eszmei— világnézeti arculata, szakmai felkészültsége az óvónőképzésnek is alapvető feltétele. A tanárok többsége azonban középiskolából került az intézethez és így új feladatot jelentett részükre az előadások, szemináriumok és a gyakorlatvezetés módszereinek elsajátítása. Tanulmányozták a felsőoktatási szakirodalmat, hospitáltak egymás óráin, és ellátogattak a testvérfőiskolákra