Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

tározott pedagógiai vezetése és a testület összefogása fokozatosan meghozta az eredményt : ismét kibontakoztak a szocialista nevelés lehetőségei. Az MSZMP 1958-ban megjelent művelődéspolitikai irányelvei az iskolák nevelőmunkája felé irányította a társadalom figyelmét. Ekkor már országosan kezdtek kibontakozni a felsőfokú tanító- és óvónőképzés körvonalai. III. A felsőfokú óvónőképzés húsz éve (1959—1979.) A felsőfokú képzés megszületése Magyarországon az első óvodai nevelőket — férfiakat •— többnjdre középiskolai végzettség után képezték. így történt ez a kisdedóvók nevelői számára Tolnán 1837-ben a Wargha István által alapított intézetben és akkor is, amikor a képző 1843-ban Tolnáról Pestre költözött. Itt az új igazgató, Ney Ferenc erőfeszítései nyomán a Wargha által megkezdett úton fejlődött tovább az óvodai nevelőképzés. A múlt század hetvenes éveiben már több képző működik hazánkban. Az óvónőképző hivatalosan csak az 189l-es, a kisdedóvásról szóló törvény rendelkezései következtében vált középiskolává. Ez a törvény ugyanis a képzés idejét két évben, az intézetekbe való felvétel követelményét pedig a középfokú iskola negyedik osztályának elvégzésében szabta meg. 1926-ban a képzési időt négy évre emelték, de az általános műveltség és a szakmai tudás követelményeinek már így sem tudtak megfelelni az óvónőképzők. Ezért 1936-ban a pesti képző tanárai a VKM-től intézetük főiskolává fejlesztését kérik. A felszabadulás után, 1948-ban, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete vetette fel ismételten a főiskolai jellegű óvónőképzés igényét. Ez a kívánság azonban akkor a fokozott óvónőhiány miatt nem teljesülhetett, sőt a képzési időt három évre szállították le. Ez a rendelkezés súlyos hanyatlást idézett elő a képzés színvonalában. A középfokú óvónőképző az általános műveltséget és a szakismereteket nem volt képes megfelelő szinten nyújtani. Az elmúlt évszázad végén a pszichológia tudománya felszínre hozta a 3—6 éves kor jelentőségét a személyiség fejlődésében, valamint az óvodás korú gyermek lelkivilágának bonyolult struktúráját is. A pedagógiai képzésben azonban sok volt az ösztönösség; rendszeres neveléstudományi ismereteket nem kaptak a növendékek. Pedig már régen nyilvánvalóvá 19* 291