Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

Az oktató munka Közvetlenül a felszabadulás után oktatási tekintetben a tantervi korrekció ós az új, demokratikus szellemű tankönyvek bevezetése jelentette a fő feladatot. Hosszú ideig azonban még a hagyományos képzés folyt. 1946 márciusában a pedagógus szakszervezet kecskeméti csoportja már a tanügyi reformról értekezett; májusban pedig a képző egész nevelőtestülete világnézeti átképző tanfolyamon vett részt. Az 1946—47. tanév végén a nevelőtestület munkáját így összegezte az igazgató: ,,A tantervi anyagot csekély összevonással minden tárgyból és minden osztályban elvégezték a szaktanárok. A tanári kar az ifjúság lelkében a demokratikus világszemléletet igyekezett kialakítani és a gyakorlati életben ennek a megvalósítására adott példát."

38 Az államosítás után Kecskeméten lehetőség nyílt az egységes tanítóképzés megvalósítására. Javult a tanári ellátottság; több fiatal, lelkes tanár került a képzőhöz. A nevelőtestület folyamatosan és rendszeresen foglalkozott az oktatás, a képzés tartalmi korszerűsítésével. Ilyen tekintetben sokat segítettek az átképző és továbbképző tanfolyamok, valamint az új köznevelési dokumentumok. A nevelők jelentős ideológiai, politikai fejlődésen mentek át, de az ország demokratikus, szocialista fejlődése mindig fokozott követelményeket támasztott a pedagógusokkal szemben. A nevelők számára a „keresztény—nemzeti" ideológia revíziója nem csekély erőfeszítésbe került. Ebben a szellemben nevelték őket, maguk is így tanították. A felszabadulás után pedig csakhamar szükségessé vált számukra az állásfoglalás —, előbb, mint a többi értelmiségi rétegnél. í§y aztán a nevelőknek nagyon kellett igyekezniük a gyorsan bekövetkező politikai és társadalmi változások feldolgozásában. A kecskeméti tanítónőképző tantestülete kezdettől fogva sokféle ideológiai, és szakmai továbbképzésen vett részt. Egyéni és közös, intézeti továbbképzések során már az 1948—49. tanévtől rendszeresen tanulmányozták a nevelők a szovjet szakirodalmat. 1947-től jelentek meg ugyanis az első Makarenko-fordítások és más szovjet pedagógiai művek magyar nyelven. Az 1949-ben létrehozott pedagógiai gimnáziumnak tanítói és óvónői tagozata működött. Az óvónői tagozat hároméves volt és a növendékek képesítő vizsgával fejezték volna be tanulmányaikat. Az 1950—5l-es tanévtől a pedagógiai gimnázium helyett önálló óvónő- és tanítónőképző jött létre. A tanítóképzés ettől a tanévtől kezdve négy évfolyamú és érett-