Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

csoportok és az osztálylétszámok emelkedése miatt, valamint azért is, mert hosszú ideig három típusú középiskola működött a Kaszap utcai intézetben: óvónőképző, nőlíceum és tanítónőképző. 1949-ben a minibztérium a líceumokat, az óvónő- és tanítóképző intézeteket egységesen pedagógiai gimnáziumokká szervezte át. Ez az intézménytípus a rendelkezés szerint egyrészt főiskolai, egyetemi tanulmányikra készített elő, másrészt az óvodák, valamint az általános iskolák alsó tagozata részére képzett volna nevelőket. A pedagógiai gimnáziumok azonban mindössze egy tanéven át működtek; 1950-ben négy évfolyamú tanítóképző intézetekké, illetve hároméves szakiskola jellegű óvónőképző intézetekké szervezték át őket. Ettől kezdve Kecskeméten a négyévi képzési idő után érettségivel és egyéves gyakorló idő elteltével képesítő vizsgálattal befejezett tanítóképzés indult meg. A tanítónőképzővel párhuzamosan egy ideig az intézet tagozataként, másrészt önálló intézményként működött a Kaszap utcai épületekben a középfokú óvónőképző is. A középfokú tanító- és óvónőképzésnek ez a rendszere egy évtizeden át érvényben maradt, de nem oldotta meg a képzés alapvető problémáit. A négyéves tanítónőképző 1950. évi tanterve nem hozott fordulatot a kettős követelmény, az általános képzés és a szakképzés megvalósításában. Az 1953. évi második tanterv igyekezett a feszültséget csökkenteni, de mindvégig fennállt a növendékek túlterhelése. Az óvónőképzés helyzetét pedig Hermann Alice így foglalta össze: a képzőkből 17 éves fólművelt, szakmailag gyengén képzett óvónők kerültek ki; a képzés hiányosságait a személyi feltételeiben nem kellően megalapozott, számos új óvónőképző létesítése még csak fokozta."

37 így érthető, hogy már 1955-ben ismét előtérbe került a felsőfokú óvónoés tanítóképzés gondolata. A reformmunkálatok is elkezdődtek, bár ezeket egy időre megszakította az ellenforradalom. 1958-ban azonban a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 26. sz. törvényerejű rendelete megszüntette a középfokú óvónő- és tanítóképzést; elrendelte az érettségire épülő felsőfokú képzési rendszer kialakítását. Kecskeméten Dr. Gulyás István nyugállományba lépése után kinevezett Dr. Juhász Béla tanítónőképző intézeti igazgató 1958-ban meghalt; 1959 januárjában az intézet vezetésére Burchard Erzsébet kapott igazgatói megbízást azzal, hogy lássa el a felsőfokú óvónőképző létrehozásának szervezési feladatait is.