Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)

százaléka végzi el a 8. osztályt a nyolc évvel előtti elsősöknek.

63 Éppen ezért szinte állandóan napirendjén szerepelt a megyei, járási, városi tanácsoknak az 1951. évi 15. sz. tvr. A lemorzsolódás elleni harc — tekintettel Bács-Kiskun megye iskolastruktúrájára — különösen nagy feladat elé állította az érdekelteket. Bár a tanyai iskolák helyzetével, fejlődésével később bővebben foglalkozom majd, itt is megjegyzem, hogy éppen a tanyás települési és gazdálkodási viszonyok miatt az úgynevezett „évfolyampótló osztályok" szervezése nem volt jelentős. Igen érzékenyen érintette az iskolák munkáját az 1951-ben bevezetett osztály vizsgák rendszere. Közép- és általános iskoláinkban egyaránt a maximalizmus és túlterhelés egyik forrásává vált ez az intézkedés. Emellett mind a diákot, mind a tanárt a „vizsgakész tudás" elérésére ösztönözte. A vizsgán szerzett érdemjegyek szerepe szükségtelenül megnőtt. Az így és itt elért átlageredmények összehasonlítása olyan versenyszellemet eredményezett, aminek pedagógiai értéke erősen kétségbe vonható. Igaz, hogy az eddigi év végi formális összefoglalók helyett az osztályvizsgákra készülés hatékonyabb volt, azonban az ilyen alkalmakkor szokásos versenyfelhívások — minden jó szándék ellenére is — célt tévesztettek. Bács-Kiskun megyében 1950—55 között az általános iskolák 80 százaléka részben osztott és kislétszámú volt. Ilyen iskolába járt a tanulók közel egyharmada. A nagyobb részt V—VIII. osztályokból összevont tanulócsoportok nyolcadikosai együtt osztály vizsgáztak az osztott iskolák tanulóival. A 8. osztályosok ilyen vizsgáztatása tartalmában és formájában egyaránt irreális és feleslegesen túlterhelő volt. Nem értékelhető pozitívabban a középiskolai gj^akorlat sem. Itt ezek a vizsgák szinte „kisérettségivé" váltak minden évfolyamon. Fejlődés és ellentmondások 1953—1956 között „A tárgyalt időszakban a neveléspolitikai útmutatások, nézetek zavarai, ellentmondásai inkább a tantervi — toldozó-foldozó — munkában tükröződnek, az intézmények viszonylag csendesen élnek."

64 Az idézet lényegével nem vitatkozom. Simon Gyula megállapításának második részéhez azonban be kell mutatnom az akkori gyakorlati életből egy-két jelenséget. Egy olyan iskolarendszer, amely szocialista kibontakozása során évente 10—15 százalékos létszámbővüléssel működik, elég sok ,,gyermekbetegség03 BKmT V. B. irattára: Művelődésügyi feladataink az 1963/04. tanévre. 04 SIMON, 1965. 04. p.