Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)

gel" küzd. Ehhez még számos, nem éppen az iskolai nevelőmunka lényegéből fakadó jelenséget eredményezett az MDP 1951. évi kongresszusán született határozat. Ami Bács-Kiskun megye intézményeinek „csendességét" illeti, arra néhány adalékot már az előzőek is szolgáltattak. Ezek továbbiakkal is kiegészíthetők. Az iskolák, a tanácsi szakigazgatási szervek 1950-től hosszú éveken át készítették — sokszor formális, kellő tartalommal meg nem töltött — éves, negyedéves munkaterveiket. Ezeket több példányban sokszorosítva különböző felettes szervekhez kellett küldeniük. A negyedévi munkaterveket rendszeresen „kiértékelték", és újabb szempontokkal kiegészítették. Egy 1952-ben készült értékelés az óvodák negyedéves munkaterveiben kifogásolta, hogy „nem tartalmazzák a megoldás hogyanját, pl. a helyes testtartás gyakorlását."

65 Az egyoldalú statisztikai szemléletet jellemzi a következő példa. A Kalocsai Városi Tanács Oktatási Csoportja 1953-ban a tanulmányi színvonal emelése érdekében tervbe veszi, hogy a város tanulmányi átlaga a félév végére 3,2, a háromnegyedév végére 3,3. az év végére 3,4 legyen. — A tanítási óra színvonalának emelése céljából félévig a vegyes típusú és a gyakorló órával, háromnegyedévig az ismétlő-rendszerező órával és év végéig az összefoglaló órával foglalkoznak.

66 A felsőbb szervek által adott szempontok ezen túl sugallják a lemorzsolódás elleni küzdelem számszerű kifejezését, a felnőttoktatás tervszámokban előírt fejlesztését stb.

67 A példákat tovább lehetne sorolni. Ennyi is jelzi azonban, hogy a munkatervkészítés ilyen formális és sematikus módja mennyire felszínes dolgokat ragadott meg. A helyzet ellentmondásossága tükröződik a felügyelet követelményeinek hullámzásban is. Egy 1952-ben készült jegyzőkönyvben olvashatjnk, „az órán kevés tárgyi ismeretet adnak, túl sok az általános politikai frázis". Ugyanitt rögzítik azt is, hogy a pedagógusok körében „a kiállás és forradalmi szellem nem elég hatásos".

68 Bár már 1952-ben kifogásolja ezt a fajta egyoldalúságot és következetlenséget egy — a megyében végzett — minisztériumi vizsgálat, mégis találkozhatunk hasonló jelenségekkel még 1955-ben is. A megye oktatásügyének helyzetéről készített jelentés a felszínesség súlyos következményeiről számol be: „A tanulók ismeretei a legtöbb he(15 BKmL: A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Oktatási 6s Népművelési Osztályának iratai. 134—2/2/1952.: A téli munkaterv összesített jelentése. CG Uo.: 134—3/21/1952.: A második negyedévi munkaterv kiértékelése. 67 Uo.: 134—3—31/1952.: Szempontok a harmadik negyedévi munkaterv készítéséhez. 68 BKmL: A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Oktatási és Népművelési Osztályának iratai. 104—9—1/1952.: Pedagógus ankét jegyzőkönyve.