Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

A pavilonok közül három 1930-ban, egy 1926-ban, a többi régebben épült. Az új épületek egyemeletesek lettek, csak az iskolának a zenetermi szakasza kétemeletes. A református képző tehát kedvező körülmények közé került, az angolkisasszonyok intézete azonban mindvégig maradt a régi helyzetben, pedig az osztálylétszámok állandóan emelkedtek. A szerzetes tanárnők indokolt türelmetlensége csendül ki a következő mondatból : „Itt hullámzik az aranykalász, itt dobognak a kincset érő ménesek, itt terem a barackfa, meggyfa is aranyat; de iskolaházat még nem építhetünk."

12 A növendékek száma az 1930—31. tanévben: 180. Pedig ekkor társadalmi igény teljesítésére rákényszerül az intézet, hogy továbbképző tanfolyamot nyisson azoknak a volt növendékeknek a számára, akik elhelyezkedni nem tudtak. A munkanélküli pedagógusok száma ebben az időben még reménytelenül növekedett. A tanfolyam célja az volt, hogy a részvevők felújítsák pedagógiai ismereteiket, gyarapítsák műveltségüket. A zsúfoltságon a fenntartó katolikus egyház úgy igyekezett enyhíteni, hogy a Bánk bán u. 10. sz. alatti nem éppen nagy telekre további tantermeket épített. Az egyházi hatóságok Fittler M. Róza intézeti főnöknőt, aki hosszú évekig vezette a tanítónőképzőt is, 1929-ben Veszprémbe helyezték. Az új intézeti főnöknő Semsey M. Gizella lett, a képző igazgatója pedig Kövesdi M. Józsa. Az ő személyes ügybuzgalmuk is hozzájárult ahhoz, hogy a tantermek száma az 1937—38. tanévre már hétre gyarapodott, ebből a képző öt tantermet, a gyakorló iskola pedig két osztályt foglalt el. Az intézet zenetermét kizárólag a képző, a tornatermet pedig a gimnázium és a képző közösen használta. 1938. szeptember 1-ével a magyar tanítóképző intézetek szervezetében jelentős változás állott be. Az ide vonatkozó rendelet szerint a tanítóképző intézeteket folyamatosan líceumokká kellett átszervezni. Tanítói oklevelet pedig csak az nyerhet, aki az érettségit adó líceum után még két évig tanul az 1942 szeptemberében megnyíló tanítóképző akadémián és ott államvizsgát tesz. Sajnos, ezt a rendelkezést a kormányzat részére nem a magasabb fokú képzés szükségességének felismerése, hanem az állástalan diplomások magas létszámától való félelem sugallta. Mikor azonban a visszacsatolt területeken pedagógushiány mutatkozott, az állástalan tanítókelhelyezkedése általában megoldást nyert. Erre a kormányzat — a háborús körülményekre és az anyagi feltételek hiányára hivatkozva — a tanítóképzés akadémiai színvonalra emelésének tervét elvetette. Az 1938—39. tanévtől kezdve azonban országszerte — így Kecskeméten