Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

alig lehetett folyamatosan végezni. A Forradalmi Kormányzótanács határozata szerint 1919. júniusában megtörtént ugyan az államosítás, de lényegében mindkét intézmény változatlanul működött tovább. 1918 végén, 1919 elején az ország helyzete a szocialista forradalom irányába fejlődött. A polgári forradalmat a Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napja követte. A Tanácsköztársaság közoktatáspolitikai programjában a főiskolai jellegű tanítóképzés terve szerepelt. Ezt a tényt a nyomába lépő ellenforradalmi kormányok nem hagyhatták figyelmen kívül. Annál kevésbé, mert a magyar pedagógiai gondolkodás olyan kiváló képviselői mellett, mint Nagy László és Imre Sándor — a tanítók és tanítóképző intézeti tanárok nagy tömege is a képzés reformját követelte. A Tanácsköztársaság leverése után néhány hónappal a hazai neveléstudomány konzervatív polgári felfogású képviselője, Finánczy Ernő is kénytelen volt elismeréssel szólni a tanítóképzés továbbfejlesztésének erről a nagyszerű koncepciójáról.

7 így aztán a VKM 1920 nyarán kiadott rendelete a tanítóképzés eddigi négy évfolyamát hatra emelte fel. A rendelettel egyszerre kiadott szabályzat szerint a tanítóképzők célja: ,, . . . jó erkölcsű és nemzeti érzületű nevelőtanítói személyiségek kiművelése." —• A rendelkezés azonban az ország nehéz gazdasági helyzete miatt lényegében még részleteiben sem valósult meg, mert már 1923-ban megjelent a miniszteri rendelet az öt évfolyamú képzésre. Az 1923—24. tanévben már új tanterv alapján folyt az oktató-nevelő-képzo munka. Ez a tanterv némileg csökkentette a növendékek túlterhelését azzal, hogy az eddigi négy osztály tananyagát öt évfolyamra osztotta el. A két kecskeméti tanítónőképző még évekig küszködött az elhelyezés, a fejlesztés gondjaival. Az angolkisasszonyok intézetének internátusa 1920 őszén nyílt meg, húsz növendék befogadására. Az internátus puritánul szegény környezetet biztosított a növendékek számára. Folyamatosan bővült a tantestület is : Vajnóczky István kegyesrendi tanár, Tóth Vilma rajztanárnő és Katona Géza pedagógia szakos tanár nyer beosztást az intézethez ; a gyakorló iskola vezetését Tóth Klára tanítónő vette át. Az 1919—20. tanévre a református tanítónőképző I. osztályába 11, a II-ba 23 tanuló nyert felvételt. A nevelőtestület Lâcher Erzsébet és Lovass László tanítóképző intézeti tanárokkal egészült ki.

8 Az oktatás viszonylag zavartalanul folyt, bár a tél hidege, a fűtési nehézségek akadályozták a tanulmányi munkát. A nagy drágaság és a beszerzési nehézségek miatt az intézet nem tudta a szükséges bútorzatot és tanszereket beszerezni; a tanulóknak meg kellett elégedni az egyszerű, szegényes környezettel. Nagy segítséget jelen-