Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története
A kecskeméti pedagógusképzés története KRAJCSOVSZKI JÖZSEF -KRAJNYÁK NÁNDOR Kecskemét és a pedagógusképzés kezdetei Hazánkban a múlt század második felében meggjwsult tőkés fejlődés megkövetelte a dolgozó nép elemi iskoláztatásának terjesztését és magasabb szintre emelését. Ennek azonban sok akadálya volt. A megelőző században a tanítás anyagát maguk az iskolamesterek állapították meg, az őket felfogadó hatósággal. A legtöbb gondot a vallásoktatásra és egyházi dalok éneklésére fordították. Tanítottak még egy kis olvasást, esetleg írást vagy számvetést is. A tanítás tartalma és metodikai színvonala többnyire a tanító általános műveltségétől függött, mert 1777-ig, a Ratio Educationis megjelenéséig hazánkban viszonylag kevés tanítóképző intézet működött. Szerencsés esetnek számított, ha gimnáziumot végzettek mentek tanítói pályára. Gyakran előfordult azonban, hogy olyanok is vállalkoztak a nép oktatására, akik tanulmányaikat korán abbahagyták és csak éppen írni, olvasni tudtak. Sokféle ember vetődött az iskolamesteri pályára — kevéssé művelt mesterlegények, kikopott diákok, levitézlett katonák —, akik tudásukat többnyire csak élettapasztalatból vagy autodidaxis útján szerezték. A 19. sz. elején Kecskemét híres tanítója, Horváth János is csupán katonai szolgálata idején szerzett műveltségévelel állt be iskolamesternek ; kiszolgált káplár volt. 1 Az ilyen vállalkozó szellemű, képző intézeti tanulmányokkal nem rendelkező emberek beálltak templomi segédszolgálatra és novembertől márciusig betűvetésre tanították a gyermekeket. Az oktatás fogásait, módszereit, esetleg csak valamely elemi iskolában lestek el a mestertől és ösztönösen alkalmazták pedagógiai gyakorlatukban. Sokfelé a tanítói lakás egyben a tanterem céljait is szolgálta. Magyarországon az intézményes tanítóképzés viszonylag későn jelentkezett. Mégis, a kiegyezés idején már 38 tanító- és 5 tanítónőképző működött; valamennyi egyházi jellegű. Ezek közé tartozott pl. az 1828-ban Eger1 PÁSTHY, 1899. 18. 17 Rács-Kiskun megye múltjából V. 257
