Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

KÖZÉPFOKÚ OKTATÁS - KRAJCSOVSZKI JÓZSEF —KRAJNYÁK NÁNDOR A kecskeméti pedagógusképzés története

ben létrejött (az országban első) katolikus, valamint az 1839-ben Nagykőrösön, Debrecenben és Nagyenyeden alakult református tanítóképző,

2 vagy a Szegeden 1840-ben létesült katolikus tanítóképző is. A szolgálatot teljesítő mintegy 16 000 tanító közül azonban 4000 csak éppen íriú és olvasni tudott, jelentősebb iskolai végzettség nélkül; több mint 11 000 tanítói állás pedig betöltésre várt.

3 Az eg}diázi tanítóképzők képtelenek voltak a tanítóhiány pótlására, a fejlődő kapitalizmus kulturális igényeinek kielégítésére. Annál kevésbé, mert a felekezeti képzők felszereltsége szegényes volt, tartalmi munkája, szervezete pedig alig felelt meg a kor követelményeinek. Az 1868-ban Eötvös József törvényjavaslata alapján kiadott népoktatási törvény a tanítóképzésről is intézkedett: elrendelte 30 állami tanító-, illetve tanítónőképző szervezését. így került sor képezde felállítására pl. Budán, Léván, Csurgón, Baján, Sárospatakon és Zilahon. A Kiskunfélegyházán megnyílt állami tanítóképző intézetet 1876-ban Csongrádról helyezték át. Eötvösék a korszerű állami képzés rendszerének kiépítésével mintegy jó példát kívántak mutatni az egyházi képzők továbbfejlesztéséhez. És valóban, az intézkedés pezsgést eredményezett a felekezeti képzők életében: 1869-ben pl. megnyílt Kalocsán a katolikus tanítóképző, és az egyházak a középiskola mellett egyre nagyobb figyelmet szenteltek a tanítóképzésnek is. Az 1868. évi népiskolai törvény a tanítók képzési idejét három évben állapította meg. A tanítóképzőkbe a felvétel kettős követelménye: a középiskola négy osztályának sikeres elvégzése és a 15. életév betöltése. A rendelkezés azonban lehetővé tette, hogy kellő alapműveltség bitrokában, sikeres felvételi vizsga alapján, olyan fiatalok is felvételt nyerjenek, akik nem rendelkeztek az előírt iskolai végzettséggel. — 1881-ben a képzési időt a minisztérium felemelte négy évre. Kecskemét, sajnos, a kulturális fejlődésnek ebből a lehetőségéből kimaradt. Pedig a századfordulóra már iskolavárosnak számított, mert kisdedóvodától a jogakadémiáig sokféle oktatási intézmény működött a városban. Tanítóképző azonban nem volt. A 20. század elején Kecskemét lakosainak száma mintegy 70 000-re tehető; ezek közül azonban legfeljebb 40 000 lakott a belterületen, a többi 30 000 pedig a várost messze távolságban körülövező tanyavilágban élt. Ebben az időben Kecskemét sikeres gazdasági fellendülését kulturális erőfeszítések követték. 1877-ben az összes népiskolát — az egyházakkal történt megegyezés alapján — a város vette kezelésbe és elkezdődött a korszerű kö2 RAVASZ—FELKAI—BELLÉR—SIMON, 1960. 62. 3 SZAKÁL, 1934. 64.