Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - KOPASZ GÁBOR Az alsó fokú iskolai oktatás Bács-Bodrog vármegyében 1935—1950

tan tanításának kérdéseit domborították ki, mert ott az előző évben nagy vérhasjárvány volt, és erre a vármegyei közigazgatási bizottság is felhívta a figyelmet. A legkülönbözőbb iskolai tárgyakból mutattak be mintatanítást; történelemből, az egységes kisebbségi oktatás gyakorlatából, s egyéb tárgyakból.

3 A bajai tanfelügyelőség, amikor a pécsi tankerületi főigazgatóság alá osztották be, viszonylag igen kislétszámú hivatal volt, mindössze három főből állott. Ezért kérte Ortay József dr. tanfelügyelő a főigazgatótól, hogy eszközöljön ki a minisztériumtól egy irodai munkaerővel való létszámemelést, mert a hivatal munkája tetemesen felszaporodott. A bajai tanfelügyelőség létszáma a tanügyi igazgatás 1935. évi átszervezése előtt mindig legalább 4 fő volt, legtöbbször azonban 5—6 főre is felemelkedett. A tanfelügyelő a létszámemelésnek már nem örülhetett, mert időközben sajtóperbe keveredett a budapesti 8 órai Újság „Hamistanúzástól halottfeltámasztásig", s a Bácskai Újság „Ortay József furcsa szerepe a polgármesterválasztási agitációban" című cikkek miatt. Bár a bírósági ítéletek Ortayt tisztázták, mégis a debreceni tanfelügyelőséghez helyezték át, mert ügyvédje a pécsi tankerületi főigazgató előtt arról fecsegett, hogy a Baján keringő pletyka szerint a tanfelügyelő istentagadó, templomkerülő, vallástalan ember. Utána feleségét, aki bajai tanítónő volt, szintén a debreceni népoktatási kerületbe helyezték át.

4 Utóda Juhász János dr. szintén a tanfelügyelői hivatal létszámának emelését kérte, mivel a bajai tanfelügyelőnek egyedül kell a hivatali székhelyén működő 62 tanítót, 9 óvónőt, 10 gazdasági továbbképző iskolai tanítót, összesen 81 tanerőt látogatnia. De a székhelyén kívül eső népoktatási intézetek látogatása is őt terheli. Hivatkozott arra is, hogy a tanfelügyelőség létszáma: 1 tanfelüg}

r

elő, 1 főiskolai képesítésű gyakornok, 1 fogalmazó gyakornok és 1 kisegítő munkaerő. Nem indokolt az az ellenvetés, hogy a bajai tanfelügyelőség területe kicsi, csak az első világháború utáni maradék Bács-Bodrog vármegyére terjed, csak fele a nagyobb vármegyéknek (Baranya, Somogy) ezért a hivatali létszám is csak a fele lehet. Ezzel szemben az az igazság, hogy a kisebb hivatalnak ugyanúgy kell a munkát végezni, mint a nagyobbnak. Döntő tényezőnek a munkák többféleségét kell tekinteni — hangoztatta a tanfelügyelő. A kérést a megj^e főispánja is támogatta. A polgári állam régtől fogva nem törekedett arra, hogy a népoktatás kizárólag állami kézben legyen. Az 1868. évi XXXVIII. tc. is úgy intézkedett hog}" az egyházak, társulatok, a magánosok, a községek és az állam egy3 Péûii Tankerületi Főigazgatóság iratai, 1811/1938—39. sz. 4 Uo. 380/1938—39. sz.