Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

OKTATÁSPOLITIKA - BODOR JENŐ Bács-Kiskun megye oktatásügyének jellemzői a felszabadulás után (1945—1970)

Az MKP Politikai Bizottságának 1946. december 25-én kelt határozatából megtudjuk, hogy a Kisgazdapárt szerint ,,a közoktatásügyi miniszter nem lehet protestáns ember".

32 Ebből, továbbá a tankönyvek állami kiadása körüli vitákból is kitűnik, hogy a demokratikus iskolareformot a koalíció pártjai különbözőképpen értelmezték. Más oldalról közelítve meg a dolgot, 1945/46-ban úgy alakultak az ország erőviszonyai, hogy a közoktatás területén a demokratikus tovább haladást éppen az iskolák többségének egyházi tulajdonban léte akadályozta. Az a tény pedig, hogy a tanítóképzők 74 százaléka volt egyházi jellegű, éppenhogy kérdésessé tette a nevelésügy demokratikus továbbfejlődését. Az előkészületek és a különböző szintű kezdeményezések már 1947-ben elkezdődtek.

33 Az államosításért folytatott harc különösen az általános iskolák, valamint a tanító- és óvónőképzők esetében érintette érzékenyen az egyházakat. A mai Bács-Kiskun megye területén ez főleg a Kalocsai Főegyházmegyei Tanfelügyelőségnél mutatkozott meg élesen, de végül is nem volt egyetlen község vagy város 1948-ban, amelyet az iskolák államosítása nem érintett volna. Kecskemét városa az addigiak mellé 1947-ben is további 46 községi iskolát — 136 pedagógussal — adott át állami kezelésbe.

34 Amikor az államosítási törvénytervezet és a készülő intézkedések nyilvánvalóvá lettek, politikai és világnézeti hovatartozásától függően a megye közvéleménye is megmozdult. A pedagógusok körében az előkészítésben, a felvilágosításban az MKP, a Pedagógus Szakszervezet és a tanfelügyelőségek végeztek propagandamunkát. Szakszervezeti gyűléseken, 35 értekezleteken és röplapokon

36 foglalkoztak a közelgő államosítással. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Nemzeti Bizottsága 1948. május 24-én egyhangúlag állást foglalt az iskolák államosítása mellett. Az állásfoglalást a vidéki nemzeti bizottságoknak is megküldték. így az iskolák államosítása fokozatosan végiggyűrűzött minden városon, községen. A megye 232 községéből 224-ben az államosítás mellett, 3 helyen ellene, 5-ben pedig nem foglaltak állást.

37 Amint látható, a községek zöme, bár nem harc és vita nélkül, de az államosítás mellett döntött. Nem egyedüli példa a kiskunmajsai, ahol a község képviselő-testületi közgyűlésén is vita folyt az iskolák államosításáról. A vitában a Kommunista Párt községi szervezetének képviselője hangoztatta, hogy: ,, . . . az államosítás nem sérti a vallást. . . és, hogy az 32 A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai. 1944—1948. 1907. 303. p. 33 HORVÁTH, 1975. 141—157. p. 34 BKmL: Közigazgatási Bizottsági iratok. 131/1947: A Kecskeméti Népoktatási Kerület Tanfelügyelőjének havi jelentései. 35 Jánoshalmi Kisújság, 1948. febr. 8. 1. p. 30 BKmL: Kecskeméti Tanfelügyelőségi iratok. 5.870/1948. 37 Művelődésügyünk, 24. 1975. 0. p.