Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - SZ. KŐRÖSI ILONA Az elemi népiskolai oktatás Kecskeméten a dualizmus korában
nagyon kevés jövedelem, származott, sok vitát váltott ki — újabb meghonosítását nem lehetett elemi. 1907-ben országosan is végleg eltörölték a tandíjat. A heti órarendek és a tananyag meghatározása az 1869. évi minisztériumi tantervnek és az ezt követő utasításoknak megfelelően történt. (Lásd 8. sz. táblázat.) Az 1870-es, 1880-as években ettől annyi eltérés volt a kecskeméti népiskolákban, hogy testnevelést csak a III—IV. osztályos fiúknak tanítottak a nyári hónapokban ; az alsóbb osztályok számára csak később vezették be. A III—IV. osztályokban 1—1 órával csökkentették a rajzórák számát. A lányok heti két alkalommal kézimunkát tanulhattak. A III. osztályban tanított földrajz anyagát kezdetben Kecskemét és vidékének leírása képezte, később igazodtak a törvény szerinti tananyaghoz. A hittan tanításában a községi iskolák első éveiben problémák mutatkoztak. Az azonos vallású tanulókat heti 1 vagy 2 alkalommal a nagyobb iskolaépületekben csoportosították, ahol az illető felekezet lelkészei oktatták őket a vallástanra. Gyakran 100—150-—200 gyerek volt egy csoportban. A népiskolai igazgató több alkalommal felhívta az egyházakat a vallásoktatás javítására; főleg azért, mert a legrosszabb eredményeket hittanból produkálták a tanulók. Előfordult, hogy nem tartottak hittanból vizsgát, sokan nem kaptak jegyet, a bukott tanulók nagy része pedig csak hittanból volt elégtelen. Mindez a népiskolák tanulmányi átlagát rontotta. Az általánosan használt, kötelező tankönyveket alkalmazták Kecskeméten is. 48 Ezek közül néhánynak gyakran jelent meg módosított új kiadása, ami kissé nehezítette a pedagógusok munkáját. A tankönyvek gyakori változásaival a tanítótestület ülésein is foglalkoztak, javaslatot terjesztettek elő arra vonatkozóan, hogy ogy-egy tankönyvből legfeljebb 3—4 évenként engedélyezzenek újabb kiadást. Miniszteri engedéllyel használták Kecskeméten a helyi szerzők tankönyveit és tanítási útmutatóit, mint pl. Molnár Imre olvasókönyvét, Tormássy Sándor és Dékány Rafael földrajz könyveit, Kerekes József nyelvtani és szópírási útmutatóit. 49 A városi és a tanyai iskolák tankönyvei azonosak vol48 A századfordulóig használt leggyakoribb tankönyvek: Gönezy, Szép—Fuchs, Gáspár J., Gyertyánffy— Kiss—Radó olvasókönyvei, Nagy László, Komáromy Lajos és Böngérfy—Peres nyelvtankönyvei, Führer Ignác és Rákóczy Lajos földrajzkönyvei, Schwarcz Mór számtankönyve, Losoncz Lá3zló Természetrajz, öreg János Természettan, Bein Károly Természettan, Kiss Áron Hazai Történelem, Sebestyén Gyula A magyar nemzet története, Sztankó Béla Daloskönyv, Balogh Tihamér Egészségtan, Széli Lajos Életmentés és egészségtan c. tankönyvei. 1890-tól a tanyai iskolákban használták Vass—Tergina: Olvasókönyv a tanyai népiskolák II—III., és IV—VI. oszt. r. c. tankönyveit. 1905 után főleg Kozma—Somogyi—Szőlősi—Ember ABC, olvasó-, és nyelvtankönyveit, Havas—Peres—Pósa olvasókönyveit, Mayer Miksa alkotmánytanát használták. 49 Molnár Imre: ABC és Olvasókönyv, Kecskemét, én. Tormássy Sándor: Szülőföld ismeret. Kecskemét th város és PPSK vm földrajza a népiskolák III. osztályú tanulói számára, Kecskemét, 1901.
