Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - SZ. KŐRÖSI ILONA Az elemi népiskolai oktatás Kecskeméten a dualizmus korában
tanították. 1882/83-ban már jelentkezett az a probléma, hogy egyre több olyan fiú és lány volt, akik eredményesen befejezték a IV. osztályt, de nem akartak középiskolába menni. Mivel még csak 10—11 évesek voltak, még kötelesek lettek volna elemi iskolába járni, s nem vehették fel őket az ismétlőbe. A következő tanévben a városban — elsőként a lányok számára —• már szerveztek V. osztályt. (A IV. osztály után továbbtanulók száma a fiúk között sokkal magasabb volt.) A beiratkozások, mulasztások ellenőrzése mellett az iskolaszék feladata volt az iskolák mindennapi munkájának figyelemmel kísérése, a felügyelő látogatások megszervezése, az év végi vizsgák beosztása, az iskolák házirendjének megállapítása. A századfordulóig a városban és a tanyákon egyaránt délelőtt és délután is folyt tanítás, annyi különbséggel, hogy a tanyaiak télen általában 9 órára jártak, míg a városi iskolákban 8 órakor kezdődött a tanítás. A hét valamelyik 2 napjának délutánja szünet volt. 1904-ben egységes házirend készült a népiskolák számára, amely nemcsak a reggeli és a délutáni tanítás kezdetét — 8 és 14 óra —• szabályozta, hanem a tanítók órák közti feladatait és a tanulók magatartásával kapcsolatos elvárásokat is megfogalmazta. 46 A tanyai iskolákban a zsúfoltság miatt a század első éveiben bevezették a váltakozó és a megosztott tanítási rendszert. A tanulókat 2 csoportra osztották, az első esetben naponként váltották egymást, a megosztott tanítás esetében mindkét csoport minden nap járt iskolába, az egyik délelőtt, a másik délután. A tanulók így kevesebb időt töltöttek az iskolában, ezt azonban a minisztérium is lehetővé tette a nagylétszámú tanyai iskolák számára. A városi iskolákban 1910-ben megkezdték a délelőtti egyhuzamos tanítást. Az ezt megelőzően kiküldött kérdőíveken a szülők kétharmad része szavazott az egyhuzamos tanítási rendszerre. Az elemi iskolások szülei a korszak elején még kötelesek voltak tandíjat fizetni. Összege 1876-ban 2 Ft volt. A községi tanítók javaslatára az 1878/79es tanévtől a város eltörölte a tandíjszedést, ,,hogy ezáltal is elősegítse a tanügy fejlődését s a szegényebb sorsúak tanulhatását". 47 20 év múlva, 1898-ban az egyre növekvő kiadások miatt a város javasolta, hogy a belterületen a tehetősebb szülőktől szedjenek tandíjat. A tandíjakból azonban 46 Pl. : A tanulók tanítás előtt kötelesek magukban vagy kórusban mondogatni a leckét. A tanítót vagy iskolalátogatót „Isten hozta, Isten áldja" köszöntéssel kell üdvözölniük. „Csereberélni, illetlenül beszélni, árulkodni, csúfolódni, cigarettázni a legszigorúbban tilos". Szünetekben párosával kötelesek kivonulni az udvarra. A fiúk a lányok udvarára — és fordítva — nem szaladgálhatnak át. (Ez csak a városi iskolákra volt érvényes.) A hetes tanító felügyelt a lányokra és fiúkra órák előtt és után. Az órák között szellőztették a termeket. A hetes adta át az osztályokat a hitoktatónak vagy a toriiatanítónak. (Akikre legfeljebb 5 percet vártak, lia késtek, a gyerekek hazamehettek.) Házirend a kecskeméti községi népiskolák részére Kecskemét, 1904. Közs. Isk. sz. ir. 1904. BKmLIV 1907. 47 Jkv. kiv. Kmét város 1878. szept, 25-i üléséről. Közs. Isk. sz. ir. 1870—79. BKmL IV 1907.
