Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

A tanítók nyelvtudását környezetük is meghatározta. A vegyesajkú községek — Gara, Katymár, Miske stb. — tanítói 2—3 nyelven is beszéltek. A garai Szommer János németül tökéletesen, bunyevácul közepesen, magyarul gyengén beszélt. A katymári Schönberger József magyarul, németül, bunyevácul egyaránt tudott. Pásztori András miskei tanító magyarul, tótul (szlovákul) és németül egyformán beszélt. Császártöltés tanítói csak németül, esetleg valamicskét magyarul is tudtak, Jánoshalma, Mélykút, Tataháza iskolamesterei csak magyarul beszéltek. A tanítók képzése még mindig Zombor és Szabadka ún. normál-iskoláiban történt. Vidékünkről azonban nagyon kevesen kerültek ide. Az e tájakon működő tanítók többnyire segédként szereztek az iskolamestertől ismereteket, majd a kerületi esperes előtt vizsgát tettek. Csak 1840-ben történt lényeges fordulat a tanítóképzés szervezeti felépítésében. A kormányzat a tanulmányi alap terhére öt római katolikus tanítóképzőt állított fel két éves képzési idővel. Az 1848-as szabadságharcig azonban ez az intézkedés alig éreztette hatását. A kor tanítói közül feltétlen megbecsülést érdemelnek azok, akik a nehéz körűimének között is hosszú ideig egy helyen végezték néptanító munkájukat. Schweitzer Mihály 1788-tól 1812-ig volt Vaskút kántortanítója. Szinovácz András 1785 és 1835 között szolgált Hajóson. Gaál István 24 évet töltött Miskén, Oberst Sebestyén pedig 38 évig oktatta a gyermekeket Nemesnádudvaron. Wutsing Adám 1810-től 1844-ig tanított Császártöltésen. De vándorlók is voltak szép számmal. Ezek egyéni tragédiája, hogy a rossz és rosszabb helyek között válogathattak csupán. A nyomor elől menekülve a góderlai Zsarnóczy György Izsákon 4, Foktőn 8, Fajszon 3, Dunaföldváron 4, Hajóson 4 évig tevékenykedett. A Vaskúton 1813-ban megtelepedett 20 éves Hirmann Mihály már Rácmiliticsen, Csávolyon, Órszálláson és Baján is tanítóskodott. Legalább négy helyen működött már Tumbász Domonkos bokodi, Jelenicsics József bátyai, Szarka Ferenc géderlaki tanító. A tanítói lakások állaga, nagysága községenként különböző volt. Vaskút tanítójának 1830-ban az iskolával egy fedél alatt három szobája, konyhája, pincéje, 3 tehénnek alkalmas istállója és fáskamrája volt. Géderlakon 1814ben a tanító az érsek által építtetett új lakásban lakott. A garai Szommer János is új, vertfalú házba költözött 1813-ban, csak a kerítés hiányzott még. A bajaszentistváni és a fajszi kántortanítónak viszont 1831-ben már összedőléssel fenyegetett a lakása. A bácsborsódi mester 1810-ben vertfalú házban lakik, amely „rossz állapotú, tetőzete nem épséges, télen nem lehet lakni benne, kerítés nincsen körülötte." A bokodi tanító volt — úgy látszik — a