Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

legrosszabb helyzetben 1816-ban. „Volna számára vertfalú ház, amelyet a község 8 éve nem képes befejezni, hogy benne lakhatnék. Portája elkerítetlen, mindez a vezetők hanyagsága miatt." * * * Gyenge fizetés, sokirányú munka, mostoha lakáskörülmények jellemezték az érsekség területén is a reformkor tanítóinak a helyzetét. Az állam az egyházra, az egyház a köznépre hárította az iskolával kapcsolatos terheket. Varjú János 1904-ben ezt írta a helyzetről: „A néptanítók ellátása általában elég mostoha volt. A községeknek kellett róluk gondoskodni ; s ha a község mostohán fizette (ami elég sűrűn megesett) tanítóit, ezek földművelésre, jegyzőségre vagy kántorságra, nem ritkán szatócsságra is vállalkoztak. Az 1832—36. országgyűlés szabadelvű gondolkodói, érezvén a lealázó helyzet szégyenét, indítványozták, hogy államilag segítsék őket. De ezen szép eszmének az adózni nem akaró köznemesség még ellenszegül. Maga az állam is csak 3000 forintnyi alamizsna összeget fordított évenként a katholikus népoktatásügyre."

43 A kormányzat 1806-tól 1845-ig szinte semmiféle intézkedést nem tett a népoktatás fellendítése végett. 1845-ben elkészült a Systema Scholarum című iskolaszervezeti határozat. Az elemi oktatást érintő részét csak 1846. december 21-én tették közzé, ezért hatásáról a 48-as forradalomig nem is beszélhetünk. Csak 1848 után érkezett el a népnevelés újjászervezésének és átalakításának ideje. 43 VARJÚ János i. m. 62. oldal. Canonica Visitatiok 1738—1848-ig és mellékleteik. Kalocsai Érseki Levéltár.