Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

II. József 1778. december 26-i rendelete nyomán az érsekség nagyobb plébániái is segédlelkészt kaptak. Ugj^anekkor a segédtanítók és a kántori teendőket már nem ellátó tanítók száma is gyarapodott: a munkaköri szétválasztások következtében is, az új iskolák létesítése kapcsán is. Nagyobb helységekben az elöljárók kötelezték a kántort tanító felfogadására. 1803-ban Benyovszky Sándor már csak tanító Sükösdön. A keceli Baksa János kántornak is van tanítója a századfordulón. Kalocsán 1786ban, Bácsalmáson pedig 1788-ban szervezték meg a második tanítói állást. Bácsalmás esetében ezt a gyermekek számának gyarapodása és a község nemzetiségi megoszlása is szükségessé tette. Ekkor lett Pámer Ignác német, Valácsek István a bunyevác tanító. Baján a század vége felé szervezték meg a második tanítói állást. A segédtanítók alkalmazása körül — számuk gyarapodása ellenére is akadtak problémák : hiányoztak a megfelelő személyek és a fizetés is bizonytalan volt. Hajóson a Batthyány érsekkel kötött szerződós értelmében a segédtanító 1783-ig évi 40 forintot kapott a községtől. Ezt a község kérésére ,,a Főkertész Úr megvonta, úgyhogy a tanítót a kántornak saját jövedelméből kell fizetnie." A főkertész illetékességét az ügyben az indokolja, hogy Hajós érseki birtok volt. Bácsbokodon az 1803-as vizita szerint Bükk Ferenc kántortanítónak látása meggyengülése miatt segédet kellene tartania. Hogy ezt nem teszi, fizetésképtelenségével indokolja. Madarason viszont 1806-ban Somogyi János kántortanítónak két segédje volt : a 18 éves Gyetvai András és a hasonló korú Rezsnyák György. Akasztón is volt tanító, de megélhetését csak úgy tudta biztosítani, hogy a tanítás mellett eredeti szakmájában is dolgozott : szövőmester volt. A segédtanítók feladata az előző korszakhoz viszonyítva lényegében nem változott. Talán csak annyiban, hogy a növekvő gyermeklétszám miatt egyre inkább önálló osztályok vezetésével bízták meg őket. így tettek Jánoshalmán, Baján és Kalocsán. Az 1777—1806 közötti időszakban is említenek a viziták olyan tanítókat, akik több évtizedet is eltöltöttek egy-egy faluban. Schweitzer Mihály 1788—1813-ig tanított Vaskúton. Szinovácz András ötven évig —• 1785—1835 — oktatta a kicsinyeket Hajóson. Nemesnádudvaron Oberst Sebestyén 38 évig, Gaál István Miskén 24 évig tanítóskodott. De voltak vándormadarak is. Tumbász Domonkos Bácsbokodon, Csávolyon, Bácsalmáson és Garán is működött: mindenütt csupán 1—3 évig. Jelencsics Józsefnek Bátya, Kanizsa, Martonos, Horgos, Bátmonostor voltak az állomásai. Szarka Ferenc Géderlakon, Bátaszéken, Fajszon és Foktőn dolgozott hosszabb-rövidebb ideig. Miskolczi Jánosról már szóltunk a tanítók magatartása kapcsán: ő is négy-öt községet járt meg. Miskolczinál a helyváltoztatás oka az ivás volt, a többinél nincs megemlítve. * * *