Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

A német nyelv tahát nem volt teljesen idegen ezen a területen, oktatása sem jelentett különösebb nehézséget. Azokban a községekben, ahol nem laktak németek és német tanító sem volt, természetesen anyanyelven folyt az oktatás. A vizsgált időszakban Bácsalmáson magyarul és németül, Csávolyon magyarul, németül és bunyevácul, Katymáron németül és bun}

7

evácul folyt a tanítás. A nemzetiségek egymáshoz való viszonyával a jegyzőkönyvek külön nem foglalkoznak. Egy-egy mondatnyi ténymegállapításról azonban sokmindenre következtetni lehet. Az 1786-ban Garára betelepült németek például már 1791-ben olyan erőt képviseltek, hogy őslakos szerbek és bunyevácok véleményét figyelmen kívül hagyva a csak németül tudó Szommer Jánost választották meg kántortanítónak. Ez természetesen a többi nemzetiség háttérbe szorítását jelentette. A tanítók nyelvtudására nem lehetett panasz. Az egynyelvű községekben — végső soron — elegendő volt az egy nyelvet tudó tanító. A vegyesajkú községekben működő tanítók nagy része két-három nyelven is beszélt. 1803-ban Bácsborsódon Drencsák János tanító magyarul, németül, tótul (szlovákul) jól, bunyevácul közepesen beszélt. Csávolyon ugyanebben az esztendőben Scherer József kántortanító a magyar, német és bunyevác nyelvet egyformán bírta. A fajszi tanító magyarul, bunyevácul és latinul is tudott. A dusnoki Csejtei József a magyaron kívül a bunyevácot és a tótot (szlovákot) is művelte. A tanítók magatartására már jóval több a panasz, mint 1777 előtt. A vaskúti tanítóról az 1791-es vizita megállapítja, hogy „viselkedése legalábbis kifelé tűrhetőnek mondható. Beszéde eléggé kétértelmű. Szeszes italt fogyaszt ugyan, de nem botrányosan részeges. Jobb is lehetne a hírneve. A plébánost csak látszatra tiszteli." Madaras első tanítójáról ugyanebben az évben így írnak: „Erkölcsösnek mondható, de nem a legjobb magaviseletű. Részeges, plébánosának nem engedelmeskedik, ezért már Halason (előző munkahelyén) megbélyegezték. Nem teljesen rossz hírű, de nem is jó hírű. Titkon a felsőbbség ellen izgat, ezért komolyan megítélendő." Bácsalmáson Pámer Ignácnak egy a hibája, hogy sok az adóssága — állapítja meg a vizitátor 1791-ben. Miskolczi János tanítóról több község vizitációs jegyzőkönyvében olvashattunk : 1791. Fájsz. „Miskolczi János kántortanító viselkedése nem igen művelt, mert kedveli a komázást a falusi legényekkel. Szokott berúgni, a kocsmában maradni litánia utáni időben. A plébánost úgy, ahogy tiszteli, de a