Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)
ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig
„Az kántor ill. a mester a gyermekeket ne csak az erkölcsökre és tudományokra, hanem a keresztény hittanra és énekekre is szorgalmasan oktassa." 20 A legfontosabb tantárgy tehát a vallástan, az imádságok és némi olvasás volt. E tárgyakat a legtöbb iskola oktatta az érsekség területén. Magasabb fokon állottak azok, amelyekben olvasást, írást és esetleg számolást is tanítottak. Kalocsán egy 1763-ban kelt szerződésben meghatározták a tanítandó tárgyakat: „Az oskolába naponkint járó férfi és leány gyermekecskéket a keresztinyi tudományokban, annak utánna más szükséges dolgokra, úgy mint írnya, számvetésre stb. kell tanítani." A bajai tanító 1770-ben sillabizálni, írni, olvasni, deklinálni, komparálni tanította a gyerekeket. Az írást tanulók meghatározott időben formálják a betűt, néha számoni is tanulnak. Jánoshalmán az iskolások sillabizálnak, olvasnak, írnak deklinálnak, komparáinak, sőt mondatokat is szerkesztenek, de számolni nem tanulnak. Csatalján németül sillabizálnak és olvasnak, de a 41 iskolába járó gyermek közül csak 14 tanul írni, számolni pedig csak 6. A bácsalmási iskola egy napja ilyen: „A reggel 7 órai harangocskajel után egyesek betűket tanulnak, mások szótagolva olvasnak, mások az előző napról kapott leckét olvassák, illetve betanulják. 9 óra után szent énekeket tanulnak, amelyeket a templomban is elénekelnek. Ezután hazamennek ebédelni. Délután ugyenez ismétlődik azzal a hozzáadással, hogy többször van hitoktatás is." Bácsbokodon az oktatás ugyanúgy folyt, mint Bácsalmáson, csak mivel a gyerekek pásztorok lesznek — mondja a vizita — számtant nem tanulnak. Dusnokon csak betűvetésre ós hittanra oktatják az iskolába járókat. Nem adatott meg tehát minden iskolába járó számára, hogy írni és számolni megtanuljon. Sőt a három hónapig iskolába járó gyerek az óv további részében elfelejtette a tanultakat, és a legtöbbjük bizony analfabéta maradt. A tanítás módszeréről a század eleji viziták nem szólnak. Mivel akkor — taneszközök híján — a legtöbb helyen élőszóval folyt a tanítás-tanulás, eredményességre is következtethetünk. Az 1777-ben Bátmonosotoron készült jegyzőkönyv a következő helyzetet írja le: reggel 7-kor összejönnek a gyerekek az iskolába, ahol imádsággal kezdik a napot. Ezután megmagyarázzák nekik a leckét, és azt nyolc óriág tanulják, majd közösen felmondják. Ekkor misére mennek, majd visszatérve írnak, hitoktatásban részesülnek — azt kórusban is ismétlik —, énekelnek, majd hazatérnek. Délután 1-től 4-ig minden ugyanúgy történik, mint reggel. Mindezekből megállapíthatjuk: a tanításban — különösen ott, ahol némi 20 KATOXA István: História Metropolitanae Colocensis Ecclesiae I. kötet 91. oldal.
