Bács-Kiskun megye múltjából 5. - Oktatás-nevelés (Kecskemét, 1983)

ALSÓ FOKÚ OKTATÁS - ZORN ANTAL Adatok a katolikus népoktatás helyzetéhez a kalocsai érsekség területén 1848-ig

Sükösd tanítója a fajsziéhoz hasonló dotálásban részesült. A fajszi és a sükösdi tanító fizetése mindenképpen irigylésre méltóan jó volt. Nem panaszkodhatott a csataljai s a böködi tanító sem. Ez utóbbi szerződése így szólt : 1. Készpénzben légyen 40 Ft, 2. Székbeli húsa 20 font, 3. 5 azaz öt iteze vaj, 4. 16 azaz tizenöt font só, 5. egy öl fa, 6. 3 azaz három szekér széna, 7. Minden pár embertől egy véka búza, 8. őszi vetés alá kétnapi szántás, a tavaszi alá hasonlóképpen két napi szántás, maga magjával bevetést és hordást. Stóla a régi (1743) szabályozás szerint. Többségében voltak azonban az olyan falvak, ahol a tanítók bérezése körül súlyos problémák adódtak. A dunapataji tanítónak például készpénzfizetése nincsen. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek Eoktő, Vaskút és Mélykút első tanítójának a bérezéséről is csak annyit írnak, hogy „csekély fizetés, csekély deputátum" mellett végzik a munkájukat. Az 1734. évi vizita szerint Baján a kántortanítónak volt ugyan szerződése a várossal, ez azonban a tanítói hivatás díjazásának nem felel meg. Mivel pedig ezt a csekély fizetést nem kapja rendszeresen, az egyházi hatóság szigorúan utasítja a plébánost: ha kell, végrehajtással is gondoskodjék a tanító fizetésének a biztosításáról. 1738-ban a jánoshalmi hatóságokat is felszólítják, hogy a tanító fizetését javítsák meg. Volt az egyházmegyében olyan tanító is, Schneider Henrik személyében Csatalján, aki az 1756-os vizita szerint külön fizetést nem kapott, hanem önkéntesen működött. Egyébként szabómester volt. A természetbeni juttatások is utalnak rá, de a szegénység is kényszerítette a tanítót, hogy állattartással is foglalkozzék : legtöbbjüknek istállója, kaszálója, hereföldje volt. A több szekér széna, a kenderföld, a káposztaföld is arra hivatott, hogy az állattartásban támogassák a tanítót. A kor tanítói a kántor és a jegyző teendőit is ellátták. Az 1738. évi bácsalmási egyházlátogatási jegyzőkönyvben azt olvashatjuk, hogy az egyházközségnek van kántortanítója, akinek a feladata a jegyzőség is. Sőt még a harangozói és sekrestyési szolgálat is a mesterre hárul. A sükösdi kántortanítónak 1744-ben a következő volt a feladata: ,,A faluban jegyző, a templomban orgonista, az iskolában tanító, azaz oktató. Ennek kötelessége, amellett, hogy a plébános iránt kellőképpen engedelmes és tiszteletet ismerő, és hivatalos dol-