Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PASTYIK ISTVÁN Pataj egészségügye a tanácsüléseken 1799-ig

beteges lett légyen ment el és minekutána meg gyógyult is haza nem ment hanem az Attyának mintegy egy hét múlva következett halálára nézve otthon maradt, fele bére Ítéltetett meg." Vakság Tóth Istvánné Szösz Éváról van az egyetlen XVIII. századi adat a természetes vakságra. Ez az 1769 április 3-i tanácsgyúlés jegyzőkönyvéből ismeretes. Az elhalt Tóth Istvánnak özvegyen maradt felesége ugyanis, Szösz Éva, 1768 április 2-án úgy végrendelkezett,

131 hogy „néhai Szösz István Attyárul maradott holt Dunaháti Gyümölcsös Kertét Tóth Mátyás Mostohafijának a' ki őtet öregségében hűségesen dajkálta,

132 nevezetesen kilencz esztendőkig való vakságában, lábának eltörésében hosszassan gondját viselte, hagyta". A szabadszállási rokonok azonban megtámadták a végrendeletet, de a tanács elutasította őket. Nyomorékok Gorán Istvánt az 1767 március 30-án tartott tanácsgyúlés szorította rá arra, hogy fogadja vissza húgát és az anyját, akiket „nyomorult Testvér Húgának állapotjáért" küldött el. Kötelezték Goránt arra is, „hogy az Anyát ismét a' nyomorodott leánnyal együtt

133 házához visszafogadván tisztességessen étellel és ruházattal tehecsége szerint tárcsa", máskülönben a tanács a fiút fogja a házból kiparancsolni, sőt mindenét az anyjának adja át végleg. 1791 január 3-án pedig a nyomorék Csizmadia Zsuzsanna sorsát igazította helyre a tanács. Csizmadia Mihálynak az első feleségétől volt egy lánya, Zsuzsanna. A második feleség bujtogatására az apa a „nyomorult leányát Házától el kergette". A tanácsgyűlésen megállapították, hogy Csizmadia „az atyai kötelesség ellen cselekedett". Testi fenyíték kilátásba helyezése mellett Csizmadiáék „az árvának vissza fogadására kényszerittettek és egyszersmind meg is intettek az iránt hogy ezen nyomorultat tisztességessen tarcsák és neveljék."

134 Megháborodottság Dudás Gergely elmebetegségéről ad hírt az 1794 december 16-án tartott tanácsgyűlés jegyzőkönyve. Dudás Gergelyné Csaba Éva, aki férjének máso131 A végrendeleteket a jegyző írta le. Különleges módon hajtogatták össze és pecsételték le azzal a pecsétnyomóval, amelyről a 7. jegyzetben irtunk. 132 Gondozta, törődött vele. 133 Vagyis: leánnyal együtt. V. ö. a 98. jegyzettel. 134 PTJ 1797/No. 3.