Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PASTYIK ISTVÁN Pataj egészségügye a tanácsüléseken 1799-ig

dik felesége volt, kérte a tanácsot, hogy szőlőjüket, ,,a' mellyet Dudás Gergely [...] tulajdon pénzen szerzett emiitett férje adóssága és nyomorult volta miatt" adhassa el. Dudás 50 forinttal, — közepesnagyságú ház árával —, tartozott Szél Sándornak. Dudásnét nemcsak az adósság nyomasztotta, hanem, miként olvassuk, a ,,férje elméjében meg háborodott és alkalmatlan lévén arra, hogy a' Gazdaságot

135 folytassa 's Élelmét meg keresse azt a' készből kell tartani." A tanács megengedte a szőlő eladását, mert részint az nem volt ősi szerzemény, részint pedig ,,Dudás Gergelyné ennek árát nem a' maga hasznára, hanem férje adóssága ki fizetésére és annak mostani nyomorult állapottyában való táplálására úgymint a' ki már mindenre alkalmatlan kivánnya fordíttatni." S hogy ez mennyire így volt, azt mutatja Dudásné igyekezete, ugyanis idővel az eladott szőlőföld fele ,,Csaba Éva által vissza szereztetett." Részeges férfiak és nők Részegségre az első följegyzés 1768-ból való. December 12-én ,,in Oppido nostro Pataj"

136 a tanácsi törvényszék Fáki Pétert ítélte el, mert „szüntelen részegeskedvén Tot Varga Mártonnét

137 paráznaságra késztetvén é felett magát illetlenül viselte, maga cselédjét rútul rongálta

138 azért 30. pálczákat vesz fel." Rövid utalás van az 1797. november 25-én megtartott tanácsgyűlés protokollumában arról, hogy Német György és felesége nyolc évig békességben élt, de három éve a férj „gyakori bor itala" miatt veszekedtek. A férfit a tanács keményen megintette, „hogy többé részegsége által ne adjon okot a' veszekedésre", de meghagyták az asszonynak is, hogy amikor a „férje boros halgasson". 1797. december 9-én tárgyalta a tanács azt a panaszt, amely Cs. Nagy Mihály ellen merült föl. Vele egyébként is sok baj volt. Most azzal vádolták, hogy ,,a' Korcsmába sokak hallatára Ambrus István Esküttet és akkori Kis-Birót hunczfutolta 's tolvajozta". A törvényszék elé állított Cs. Nagy tanúra hivatkozott. Aztán hamarosan kiderült, hogy Ambrus István nem gabonát, hanem ocsút vitt ,,a' Város Kamrájából", és az árát Kelő Mihály bírónak ki is fizette. Erre négy tanút nevezett meg: Bíró István és Szőke Gergely baktereket,

139 Szőke József tizedest és Tót János kocsist. A szembe135 A gazdálkodást. 130 Pataj mezővárosunkban. 137 A Tóth itt ragadványnév. 138 Erőszakoskodott vele. 139 Ügyeltek az éjszakai nyugalomra, főleg a tűzveszélyre. Fölléptek a csendháborítók ellen, és a csatangolókat bekísérték a városházára.