Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - RUSVAY KÁLMÁN A nép állatgyógyítás múltja Kecskeméten

A szakemberek fellépése után is több emberi gyógymód mellett három állatgyógyászati eljárás is följegyzésre került Schifferdecker Sámuel, evangélikus iskolamester, Petőfi tanítója ,,Notationes Variae" feliratú jegyzőkönyvében (1819—1845).

98 Bögöly ellen a lovakat szelíd zöld kenderrel kell megtörölgetni. A pondró kihull a marhából vagy sebjéből, ha sárga gyopárfüvet ,,kött a nyakába." Hogy á Juhok meg ne métely esed jenek. October végén vagy November elején mikor száraz derek járnak 100 darab Juhra kell adni 2 font zöld dio hajat, árnyékon száritottat, porrá törve egy font Szappanfölddel (Federveiszszal) egy kevés korpával és lug( ?) sóval keverve. Ezzel a rendel háromszor egy más után kell adni és ha csak lehet száraz legelőn kell jártatni, legalább két hétig, hogy semmi vizet ne kapjanak a Juhok. Jo a Juhokkal dohány levet is itatni. A XIX. század közepén Magyar Mythologia" című könyvében azt írja Ipolyi Arnold, hogy a ráolvasáson kívül a bűbájosok, a javasasszonyok, a boszorkányok és a kuruzslók is megtanultak ,,fűben, fában, falevélben babonáskodni." A víz és a tűz sem hiányzott eszköztárukból. A marháknak tűzön való áthajtása (lustratio) hitük szerint megóvta azokat a betegségtől. Az embereknek is hasznukra vált szerintük a tűz átugrása. Már Ovidius tesz erről említést: ,,per flammes saluisse pecus saluisse colonos"

100 A víz — amint Ipolyi leírja — harmat alakjában harmatszedés útján jutott szerephez Kecskeméten. A „kecskeméti néphit szerint: sz. György napján virradóra a juhászok lepedőt vesznek és kimennek a legelőre v. vetésekre, rajok terítve a lepedőt magok után húzzák, szüntelen a szavakat mondván: szedem, szedem mindennek felét; miután a lepedő egészen nedves, belőle a harmatot, egy arra elkészített uj bögrébe kicsavarják, s az akol vagy istálló hodaljára, hol a teheneket vagy juhokat fejik, elássák, ezt a babonás hittel teszik, hogy a juhoknak és teheneknek tejük lesz, s hogy azt a gonosz asszonyok el ne vegyék." Ugyancsak Ipolyi szerint a kecskeméti ember kezében a nyirfa seprő és annak nyele is hasznos lehetett : „egy kecskeméti gazda vesz a vásáron tehenet, az eladó jó tanácsot is ad hozzá, hogy idővel ne talán rugós volna, vagy tejét elvesztené, terítené be az abroszszal, mely karácson estéjén az asztalon volt, s fogjon nyirfa söprőt, azzal verje el. Az alkalom vártnál hamarább atta magát elő; az uj gazda a tanácsot követte, s ráadásul még a söprő vastag nyelivel is irgalmatlanul elveri; a baj elmúlt; s összejőve az előbbi 98 SCHIFFERDECKER Sámuel: Notatione Variae 1819—1845. 99 IPOLYI, 1929. 100 Ugyanott. 274.1. 34* 531