Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

vagy pedig tellyességgel semmit sem ganálhatnának, a szárnál főtt korpából, fejér málvából, széna polyvából, papsajtból egy kevés sóval s olajjal kiki elkószitheti. A dög nyavalyának második grádusában midőn a marhák már nagyon erőtlenek és a rothadásnak jelei is nyilvánságosak foghagyma szagú fűnek főtt levével kell azokat klysterortatni. Belső képpen használ néha az eleven mész viz kemény korommal elegyitve a marhának torkába tölyteni, továbbá jó a rothadás ellen a savanyu gálicz kő spiritus is vizzel ugy egyelitve, hogy az italra rendelt viz elegendő savanyu legyen. A fosás ellen hasznos a sürü moslék piritott rozslisztből, vagy pirított lencséből, borsóból avagy mákból, mellyet öregen porrá kell törni és lágy meleg vizzel keverve adni, melynek hogy nagyobb ereje légyen lehet még tormentilla gyökér porából egy latot, vagy pediglen egy pohár veres bort hozzátölteni, jó továbbá a fellyebb emiitett klyster is."

60 1800-ban Szabadszállás orvosa Sulykó János a járványban elpusztult marhát felboncolta és tapasztalatait a következőképp írta le: „Belölről: a lehellő gegejek többnyire gennyetség forma takonnyal, némelyeké pedig alutt vérrel volt bevonva. A tüdejek ugyan ezzel volt telly es, némelyike barnás szinü az az fenés találtatnak mindazáltal egésséges tüdeüek is. A harmadik gyomornak vagy száz rétü patzalnak bőre rothadt, könyen ledörgölhető, a lapjai veresek némelyekben az emésztet pedig a lapok közt mindenikben megsült, száraz. A negyedik gyomornak és vékony beleknek belső színek veresses, az az gyulladt. Az epe hólyag mindenikben igen telyes hig epével. A máj és lép némelyikben ép, némelyikben rothadt, fenés. Kívülről: a szemeik eleintén könnyeznek, az után vastag csipős gennyettséges materiát bocsátanak, mely némelyiknek a szemeit is ki eszi, megvakul. Az orrokból gennyetség forma vastag takony foj, a szájok is nyálas. A lélekzet vételek sebes, nehéz, hörgő, kivált amejiket nagyon el érte. A hasok megyén, sok virhasba is esik. Mind ezek együttvéve azt mutatják, hogy a nyavalya amit Harmadik bél száraz betegsignek neveznek. Némelyikben a tüdő, némelyikben a lépfene nyavajáival egybe köttetve."

61 A másik igen gyakori marhabetegség a száj- és körömfájás volt. Ennek gyógyítására szinte mindegyik orvos a következőket javasolta; az egészséges marhákkal napjában többször kősót kell nyalatni, a beteg marháknak pedig főtt széna levét sóval, salétrommal, vagy puskaporral összekeverve italul adni, vagy pedig sós vízben kell fenyőágat és korpát megfőzni, utána megszűrni és ismét jól megsózni és oda adni a marháknak. A szájban lévő sebeket sós mézzel kell napjában többször is megkenni. Azokat a marhákat, amelyek 60 Prot. Curr. Tom. 18. p. 114. 1793. 01 Halas, Sub. S. Fasc. 117. № 52. 1800.