Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - KORKES ZSUZSA A Kiskunság egészségügyi viszonyai a XVIII—XIX. században

legyen és mennél gyakrabban történjen. Emellett oltalmazni kell a beteget, hogy se hideg levegőég, se hideg étel s ital a torkába ne menjen. A mi a hideglelést illeti, e kétféle, némelyeknél nagy tüzességgel és forrósággal van öszve köttetve. Ezekre nézve inkább hivesitőkkel (de nem hidegitőkkel) kell élni. Tanátsoltatik ezeknek a szilvának megfőtt leve, melyben egy kevés borkő van felolvasztva, mely ámbár lágy melegen vétetik is be, még is a hast gyengén tartja. Másik neme a hideglelésnek az, mely a beteg erejének nagy elesésével és az egész testnek elgyengülésével van öszve kötve. Ezen esetben már nagyon veszedelmes volna a beteget még jobban gyengiteni és gyengitő szerek által, itt inkább a testet ébreszteni kell erősitő szerekkel, melyeket leghelyesebben tselekszenek azok akik betegeiket rendes orvosra bizzák, mellyet sokára ne halasszanak, minthogy itt veszedelmes lehet a halogatás. Ami a skarlát hideglelésben levőknél magatartását illeti szükség, hogy jó meleg temperált levegő egü szobákban maradjanak éjjel, nappal, magokat semmi képpen meg ne hütsék, még mikor a betegségen ugy látszik által is estek már, mert ezen nyavalyából a szabad levegő égre való kimenés által egy másik nyavalya szokott származni t.i. a vizi betegség, mely szint oly veszedelmes mint maga a skarlát hideglelés. Legalábbis tehát két hétig szobában maradjanak. Ha ki veri a beteget a testen a veresség erről ne aggódjanak a Szülék, ezt a természet maga elvégzi tsak hogy a rossz gondviseletlenség által a körülötte levők vissza ne engedjék verődni ezen ki-ütéseket."

47 A skarlát járványos terjedésével a későbbi idők folyamán már nem találkoztam, bár minden bizonnyal újra és újra előtört, de olyan mértékű nem volt, mint 1822-ben és 1825-ben. A pásztorélet velejárója volt a szinte állandó hús fogyasztás. Főleg birkát, marhahúst, halat, ritkábban disznóhúst ettek, zöldségfélét, főzeléket pedig alig. Jóformán nem is ismerték még századunk elején sem. Egyedül a lencsének, káposztának jutott fontosabb szerep. Hétköznapokon a szalonna mellett a legfontosabb eledel volt a köleskása, fordított kása, a krumplikása, kukoricakása, kukoricamálé, krumplival készült tarhonya. A levesek tarhonyával, lebbenccsel, laskával zsírozva, paprikázva készültek. Az állati termékek között fontos szerepe volt a tejnek, tojásnak és a különböző tejtermékeknek; túrónak, vajnak, sajtnak.

48 Az emberek azonban nagyon sok esetben tudatlanságból, vagy a szegénység miatt a romlott húst is megették, vagy árulták. Ezért rendeletet kellett 47 Halas, Bb. Fasc 105. № 18. 1825. 48 TÁLASI, 1977. 232—233.1.