Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - LÓRÁND KLÁRA A népi gyógyászat és XVII—XVIII. századi feljegyzések Bács-Kiskun megyében

A betegségek elhárításának, áthárításának mágikus szokása az érintkezésen alapul. Az eljárások kívánt eredménye a betegség megsemmisítése lenne. Szintén a sárgaságról találunk ilyen példát a feljegyzések között. A gyógymódban a beteg vizeletét használják fel. Vagy egy fadarabba töltik, s azt a tűzön elégetik, vagy pogácsát készítenek belőle, amelyet aztán kutyának dobnak (IV. 7.). A hidegleléses izzadságával átitatott kenyeret is kutya elé vetették, vagy vizeletét hangyáknak öntötték (IV. 3.). Ugyanez a feljegyző köhögésről azt ajánlja, hogy levelibéka szájába kell köpni (IV. 4.). Vízi betegségről pedig a beteg számára a következőt véli hasznosnak: „Vedd a betegnek vizit és tedd egy malatz vagy disznó hólyagba és két ember magasságnyira akasszák fel a kéménybe hadd száradjon meg lassan lassan azután ássák el a földbe." (IV. 11.). A számoknak fontos szerepe volt a népi gyógyításban is. A magyar hiedelmekben leggyakrabban a hármas, a hetes és a kilences szám szerepelt. „Meredékrül" kilenc gyertya sarkát és új szappan három sarkát ajánlják (III. 1.). Ugyanezen a feljegyző szerint: ,,Az ki nem alhatik" kilenc barack magját használja írként (III. 2.). ,, . . .az kiben Kő vagyon" három kedden napfelkelte előtt, háromszor szedett fűben fürödjön (III. 4.). A népi gyógyászat gyakran használja fel gyakorlatában az emberi vagy állati ürülékeket, váladékot, ősi néphit, hogy ezekben együtt van az ember és az állat minden felesleges ereje. A feleség női bajaiban általában csak ura vizelete segíthet (II. 6.). A már említett példákban is több helyen a beteg vizeletét használták fel. Ennek segítségével szerették volna elhárítani a vízi , betegséget (IV. 11.), a sárgaságot (IV. 7.), a hideglelést (IV. 3.). Heptika ellen saját vizeletét kellett meginni a betegnek a keceli feljegyzés szerint (I. 3.). Az emberi eredetű népi gyógyszerek, gyógyító anyagok kivétel nélkül babonás eredetűek. A népi gyógyítás gyakorlatában az állati eredetű anyagok alkalmazását általában samanisztikus eredetűnek tartják. A mágikus totemállatok felhasználásán kívül a népi gyógyításban egyéb állatokat vagy azok részeit is alkalmazták. Az állati szervek gyógyítóereje bonyolult asszociációs áttételeken alapul, amelyek megfejtése ma már sokszor lehetetlen. A gyógyítószerek közt gyakran szerepel a tej és a tojás. Gyakori alkalmazásukat annak is köszönhetik, hogy termékenységi szimbólumok. A népi gyógyítás gyakorlatában a növények használata szoros kapcsolatban állt a hivatalos orvosi gyakorlattal. Átvétel mind a két részről folyamatosan történt. Viszont a XVI—XVIII. századi hivatalos orvostudományban az állati eredetű szerek használata általánosságában mágikus-babonás eredetű. Gyakorlatilag a népi gyógyászat mindenféle állatot, azok mindenféle testrészét felhasználta gyógyítás céljából.