Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
NÉPI GYÓGYÁSZAT - LÓRÁND KLÁRA A népi gyógyászat és XVII—XVIII. századi feljegyzések Bács-Kiskun megyében
nik meg az emberi cselekvésben, ahol a racionális tudás véget ér. A népi gyógyítás ereje a betegségekkel szemben igen korlátozott. A gyógyító olyan aktust iktat be a gyógyító cselekvésbe, amely a szenvedőt megnyugtatja. A mágikus eljárások pszichológiai egyensúlyt biztosítanak a gyógymódokban. Az ősi hiedelemrendszerekben a betegségeket természetfölötti erők okozzák. Ám a természetfölötti erők befolyásolhatók, mert emberi indítékokat tulajdonítanak nekik. A mágia a természeti törvények téves értelmezésén alapul. Gyakorlati alapjának azt tartják, hogy 1. a hasonló hasonlót hoz létre, 2. a dolgok amelyek egyszer kapcsolatban álltak egymással, továbbra is hatnak egymásra a távolból, még akkor is, ha a fizikai kapcsolat megszűnt közöttük. A képzetek téves kapcsolódásának eredményeként jött létre a népi gyógyászat gyakorlatában a hasonlóságon és az érintkezésen alapuló mágia. E két forma ritkán válik el egymástól élesen. A hasonlóság törvénye alapján bármely kívánt homeopatikus hatás elérhető pusztán az utánzással. Az a téves feltevés keletkezett, hogy az ember képes a vegetációt homeopatikusan befolyásolni. Saját jó és rossz tulajdonságaival ruházza fel az őt körülvevő természetet. A homeopatikus mágia szerint ez a viszony kölcsönös. A növények és állatok, vagy azok részei, sőt az élettelen dolgok is befolyásolják az embert. Ezeken a hatásokon alapul a népi gyógyászat gya, korláta. A betegségek okában, azt tartják, benne van a gyógyító eszköz is. A betegségek oka, gyógyítómódja és gyógyító eszközei között bonyolult asszociációk jöhetnek létre. A dolgok gyógyítóerejüket a szimpatetikus mágiának köszönhetik. 45 Néhány, a kéziratokban fellelhető archaikus, mágikus gyógymódra mutatok rá a következőkben. A népi gyógyító gyakorlat sűrűn alkalmazza az analógián alapuló gyógyító szokásokat. л A „himlőbe elromlott szemre" a keceli feljegyző gyermekről levett és megszárított himlőt ajánl orvosságként (I. 1.). A Kiskunhalasról származó füzetben az áll, hogy tetvesség ellen a döglött kutyának „Kukaczos, s Nyéves Szőrébül" kell madzagot sodorni a beteg dereka köré (II. 8.). Az analógiás gondolkodás legtisztább példája a színek szimbolikus jelentéssel történő felruházása. A sárgaság esetében a sárga szín felhasználása általánosan elterjedt szokás.A kiskunhalasi kéziratos füzet szerint sárgaság ellen olyan vizet itattak a beteggel, amelyben 24 óráig lúdganaj ázott (II. 7.). 45 FRAZER 1905.
