Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

NÉPI GYÓGYÁSZAT - LÓRÁND KLÁRA A népi gyógyászat és XVII—XVIII. századi feljegyzések Bács-Kiskun megyében

hagyománya a tápláló forrás. Ajánlásában szépen fogalmazza meg, hogy könyvét miért és kiknek írta: „Nem akartam én itt az ebben tudósaknak értelmét megfogni, nem is azoknak írom, hanem az házi cselédes gazdáknak s gazdasszonyoknak és az igyefogyott szegényeknek, kiknek nincsen mindenkor kezek ügyében értelmes orvos, kiváltképpen falukon, ahol hamarébb talál segédet a beteg barom, mint a beteg ember. E könyvből pedig szükségéhez képest olvashat, vagy ha maga nem tud, olvastathat mással a nyavajájáról a beteg. E sok külön-különbféle orvosságok közül, ha egyiket nem, megszerezheti a másikat; maga házánál nem, feltalálja másénál; ha egytül nem, összeszerezheti többtül. Nem is igazítok mind patikára, hanem nagy részént házunknál feltalálható szereket igyekeztem a szegényeknek kedvókért előszámlálni."

36 Az igézésben ugyan nem hisz, de sok úgynevezett „parasztorvosságot" közöl. Juhász Máté Házi különös orvosságok című munkája először 1761-ben jelent meg Kolozsváron. Forrásáról csak annyit közöl, hogy azok nyomtatások és írások. Kimutatható forrásai a külföldi füveskönyvek, valamint Pápai Páriz munkája, de adatainak javarésze erdélyi kalendáriumokból és népi gyógyítómódokból származik.

37 Nedeliczi Váli Mihály „Házi orvos szótárostká"-ja 1792-ben jelent meg Győrben. Ennek igazán népies eredetét bizonyítja, hogy bár gr. Erdődy György háziorvosa volt, tudományát még javasasszony nagynénjétől tanulta.

38 Bizonyossággal állítható a korabeli nyomtatványok és feljegyzések alapján, hogy Erdélyben a XVII. század végére a nagyobb udvarházakban felszerelt „házipatikák" segítették a rászorulókat a hagyományos népi tapasztalatokat és a könyvekből származó anyagot felhasználva. A nyomtatott herbáriumok lapjait írott feljegyzésekkel látták el, önálló másolatok, kompillációk terjedtek el, egymásnak levélben küldtek jótanácsként orvosló tanácsokat.

39 Tehát a XVI. század végétől rendszeresen megjelenő, tudományos vagy kevésbé tudományos alapon álló orvosi könyvek részint a klasszikus hagyományokat, vagy a korabeli külföldi mintákat követve a hazai viszonyokhoz alkalmazkodtak. A művek bőségesen merítettek koruk népi gyógymódjaiból, és ezek nemcsak tapasztalati, de archaikus, babonás rétegéből is. A különböző eredetű rétegek keveredése még nagyobb mértékű a kéziratos orvosló füzetekben, feljegyzésekben. A XVI. századtól folyamatosan nyomon követhető feljegyzések főleg a XVII—XVIII. században terjedtek el, majd 30 MELIUS P. 1979. 84. 37 ERNYEI J. 1908. 38 ERNYEI J. 1908. 39 MELIUS P. 1979. 84—85.