Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

JÁRVÁNYÜGY - NAGYLUCSKAY SÁNDOR A vírus hepatitis előfordulása Bács-Kiskun megyében 1968—-1978

A virus hepatitis előfordulása Bács-Kiskun megyében 1968-1978. NAGYLUCSKAY SÁNDOR Virus hepatitisnek nevezzük a jelenlegi felfogás szerint a szervezet generalizált, vírus eredetű fertőzését, amelyet a máj acut gyulladása kísér icterusszal vagy anélkül. A betegségnek három formája ismeretes: az ,,A"'-típusú vírus hepatitis (syn. : hepatitis infectiosa — Hl, vagy IH = infectious hepatitis ; hepatitis epidemica; stb.), a „B"-típusú vírus hepatitis (syn. : serum hepatitis — S H ; posttransfusios hepatitis ; stb.) és a ,,non—A, non—B" vírus hepatitis. A három forma aetiologiailag, immunológiailag és epidemiológiailag különbözik egymástól, de klinikailag és kórszövettanilag nem mutatnak olyan eltérést, amelyek alapján biztosan elkülöníthetők volnának. Ez az oka annak, hogy Magyarországon is a virus hepatitis mindhárom formája együttesen „hepatitis infectiosa" néven szerepel a járványügyi statisztikákban. (Nem tartoznak a virus hepatitis fogalomkörébe azok az egyéb, vírus eredetű májártalmak, amelyek jól elkülöníthető, ismert nosologiai egységek (pl. sárgaláz, rubeola, rész jelenségeiként észlelhetők). (Working Group of WHO, 1975.) Bár a vírus hepatitist általában az „újabb fertőző betegségek" közé sorolják, története meglehetősen hosszú múltra tekint vissza. „Sárgaság" tömeges előfordulására már a babilóniai Talmudban (i. e. V. század) és Hippokratész (i. e. 377) feljegyzéseiben találunk adatokat (A. J. Zuckerman, 1970). Magyarországon 1705-ben, tehát a Rákóczi-szabadságharc idején észlelték először tömeges előfordulását. A betegség fertőző voltát elsőnek az orosz Botkin (1883) ismerte fel („Botkin-kór"), a vírus aetiologia lehetőségét pedig az angol McDonald (1908 és 1918) vetette fel. A parenteralis terjedés első leírása 1885-ből, a német Lürman-tól származik, aki ezt tömeges variolavaccinatiók alkalmával figyelte meg. Végleges bizonyítást azonban csak a II. világháborúban nyert az amerikai hadseregben végzett sárgalázelleni vaccinatiók során (

Fox és mtsai, 1942 ; Sawyer és mtsai, 1944). Az első sikeres parenteralis átviteli kísérlet Oliphant és mtsai (1943) nevéhez fűződik. A fertőzést orálisan Voegt (1942) vitte át elsőnek kísérletileg emberről emberre, a sorozatos átvitel lehetőségét pedig Havens (1945) bizonyította be. (Siede, 1957.)