Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)
JÁRVÁNYÜGY - NOVÁK LÁSZLÓ Pestis-, himlő- és kolerajárványok Pest-Pilis-Solt vármegyében a XVIII—XIX. században
igénybevétel kicsendül Földváry Gábor főszolgabíró jelentéséből is: „Bátyán, és Fajszon a' hol tsak egy orvos vagyon most is 112, Lakon Benedeken a' hol hasonlóan egy orvos vagyon 89 a' betegek száma, Apostagon és Egyházán pedig hol szinte egy Orvos vagyon 123 8 " vannak a' betegek, nem említvén Hajóst a' hol 46. Hartán a' hol 48. Sz : Mártont a' hol 73 betegek vágynak és a' hol mindenütt tsak egy orvos munkálkodik . . ." 130 Az orvosok tehát „empirikus" gyógymódot alkalmaztak (a lázas, kiszikkadó beteg borogatása, melegen tartása és teáztatása), s ezért is látta jónak a vármegye, hogy népszerűsítse a tiszabábolnai lelkész, Morvái János plébános 1831. augusztus 3-án nyomtatásban megjelentetett oktató röpiratát. 131 Az 1831. évi járvány idején a vármegyei kolera bizottság a járásokból bekért jelentésekben arról is tájékozódni kívánt, hogy a kolera milyen körülmények között, kin, milyen tünetekkel tört ki, s milyen volt a lefolyása. Ez alapján tudtak érdemlegesen foglalkozni a hatékony gyógyítás kidolgozásával. Az 1849. évi járvány idején már Schmidt János megyei főorvos javaslatát hirdették szét Pest-Pilis-Solt vármegyében. A betegség leírása a következő : „Ezen betegség lefolytában 3 időszakot meg kell különböztetni u. m. a' A' megrohanási időszakot. A' gyomor tájban érezhető nyomó és feszítő fájdalom has csikarással kapcsolt hirtelen beálló szók kiürítések, és ezekre következő igen szembetűnő levertsége az egész testnek, és hideg ital utáni epekedés ezen időszakot bélyegzik: mellyben ha czélszerü segittség nyujtatik bővebb izzadás bekövetkezésével elmúlik legtöbb esetben az egész baj, és a' beteg gyakran egy pár óra alatt a' veszedelmen túl van. — Ellenkező esetben áll be a' b. Második, vagyis a' kiürítetek időszaka. A' beteg csikarással párosult többszöri székelés után nagy szorongatások közt nagyobb mennyiségű savós hal szagú nedvet hányás és hasmenés által kiürít, mire egy kis könnyebbülés beállván, az említett tünemények ismét is mindig növekedő erőszakkal vissza térnek, a' beteg arcza meg változik, a' szemek beesnek, és a' szemfedelek sajátságos gömbölyű idomot vesznek fel : a' nyelv kékes lesz és hideg, a' hang gyenge és rekedt, az egész arcz félelmet árul el : a' végtagok megkékülnek, és márvány hideggé válnak, az érverés kicsiny, 's alig megtalálható, a' szomjúság és hideg viz utánni epedés ki nem elégíthető. Ezen időszak vége felé a' végtagokba igen fájdalmas görcsök állanak be. Ha ezen időszakban sikerül a' bőrmüködést helyre állítani, és általános izzadást előhozni; ugy csak hamar szűnnek a' fentebbi tünemények, és a' beteg lábadozónak tekinthető ; ellenben be áll a' c. Harmadik, vagyis szélütés időszak. Az említett hányás hasmenés, rittkábban állnak elő ; ez utóbbi 130 PML Cholera jk. 700. sz. (aug. 21.). 131 PML Cholera jk. 757. sz. (aug. 21.).; A röpirattal kapcsolatban lásd ,,Az Orvostörténeti Könyvtár Közleményei" 8—9. kötetét (Bp. 1958. 241—246. pag.); SCHEITZ, 1965. 2332—234. pag.
