Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - ILLYÉS BÁLINT—JAKAB LÁSZLÓ Kunszentmiklós egészségügye a XVIII—XIX. században

közvetlen eszközlendő immunizálási ajánlásai könnyen végzetessé válhattak volna, (hiszen még előbb föl kellett fedezni a kórokozót). A tudós egyetlen magyar szakmai ismertetője közli fölfedezésének igazi jelentőségét a német Georg Sticker nyomán:,, . . . helyet adhatunk Weszpréminek a profilaktikus immunológia történetében, mivel rájött, hogyan emeljen egy elszigetelt tapasztalati eljárást az általános érvényű biológiai és patológiai elv magaslatára."

27 A föntiek közelebb hozatala érdekében talán nem érdektelen fölidéznünk valamit Weszprémi gondolatmenetéből. Könyvecskéje elején a kínaiak, cserkeszek himlőoltásának — a kérdést 1. bővebben a „Himlő" c. fejezetben — említése után beszámol, hogyan alkalmazták abban a korban Angliában a variolizációs (ti. himlőoltási: ,,artem variolas inoculandi") eljárást a londoni himlőkórházban (in Nosocomio Small-Pox Hospital), milyen népszerű az eljárás a lakosság körében. A mindössze harminc oldalas értekezés ötödik lapján tér rá mondanivalója lényegére: „alkalmazni lehet az oltást más fertőző betegségek esetében is a hólyagos himlőn kívül; ezeken mégsem a veszettséget, . . . vagy a vénuszi nyavalyát értem, hanem most szerintem a kanyaró és pestis mellett szól minden érv. (in aliis quoque morbis contagiosis praeter variolas aeque locum dari posse inoculationi ; non tamen inter eos Hydrophobiam aut luem intelligo veneream, . . . sed de morbilis et peste mihi nunc omnis sermo est )." Művelődéstörténeti meggondolásból nem hagyhatjuk szó nélkül azt a félreértést, melynek során éppen a kitűnő Magyary-Kossa vádolta túlzott lojalitással, sőt magyartalansággal Weszprémit s vele mindjárt egy kalap alatt Bél Mátyást.

28 Nos, nem ok nélkül sürgette Szauder József a XVIII. század hazai latin nyelvű irodalmának földerítését. Bél Mátyással kapcsolatban csak annyit jegyzünk meg, hogy a vádak alaptalanságát bizonyítja idézett jászkun honismereti leírása meg különösen a szintén említett hírlapja, a Nova Posoniensia. (Az előbbi csak pár éve jelent meg magyarul, a hírlapról pedig mindmáig semmit sem tud közvéleményünk néhány formai megállapításon kívül.) Művelődéstörténetünk kellően méltatta Weszprémi tudományos jelentőségét (Magyar művelődéstörténet. 4. köt., Sükösd Mihály stb.), megfeled27 Neue Zeitungén von gelehrten Sachen. 1756. XCIIT. 825. 1. GYÖRY Tibor: Az antitoxikus therapia egy magyar előharcosa. — Orvosi Hetilap. 1909/27—28. sz. 28. Ha II. József türelmi rendeletére (Edictum Tolerantiae) gondolunk, annak vegyes fogadtatása ellenére sem csodálkozhatunk a protestáns értelmiség jozefinizmusán, még kevésbé az orvosén. (Gondoljunk Németh Lászlóra!) Közismerten jozefinista volt Kazinczy, Csokonai. Hasonlóan nem áll egyedül Weszprémi Rákóczi félreismerésében : nem ismerte el törvényesnek a fejedelem vállalkozását Bessenyei, Ányos, mégsem kételkedünk magyarságunkban. (A kérdést 1. bővebben KÖPECZI B.—R. VÁRKONYI Á.: II. Rákóczi Ferenc c. müvében.) Weszprémi magyarságához bőséges adalékokkal szolgál Sükösd Mihály (Tudós Weszprémi István. Arckép a magyar felvilágosodás előtörténetéből. — Trodalomtört. Füzetek. 10. sz. Bpest, 1958. V. fej.)