Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PINTÉR ILONA Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése 1950—1970

Szociális ellátás Államunk törekszik arra, hogy intézményesen gondoskodjék azokról, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem tudják magukat ellátni. Ebbe a tevékenységi körbe tartozik az állami gondozásba vett csecsemők ellátása, a csökkent munkaképességű, testi vagy szellemi fogyatékos személyekről, valamint az időskorúakról való gondoskodás. Az állami gondozott csecsemők ellátása Bács-Kiskun megyében a kecskeméti csecsemőotthonra hárult. Az intézet 1953-ban létesült, 71 férőhellyel. 1970-re a férőhelyek száma megháromszorozódott, de a jelentkező igényeket nem tudta kielégíteni. Megyén kívüli csecsemőotthonokba kellett áthelyezni gondozottakat, vagy kétéves kor alatt kiadni őket családokhoz, hogy az életveszélyben levőket fel tudják venni.

57 A testi és szellemi fogyatékos gyermekek elhelyezéséről a garai egészségügyi gyermekotthon gondoskodott. A gyermekotthon 1961-ig az Egészségügyi Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozott. A megyének való átadásakor 120 gyermek elhelyezését biztosította. A férőhelyek száma 1970-ig 210-re nőtt, de így is 3—4 évet kellett várni a felvételre. Ennek részben az volt az oka, hogy a gyermekotthon a megyei kezelésbe vétel után sem kizárólag a megyebeli gyermekek elhelyezését szolgálta, csak a férőhelyek egyharmada felett rendelkezett a megyei tanács.

58 A felnőttvédelem feladatkörébe tartozó munkát a 17/1968. Eü. M. számú utasítás rögzítette pontosan, de az idevágó legfontosabb feladatokat, a segélyezést és a gondozást, a tanácsok megalakulásuktól kezdve végezték. Segélyezés kétféleképpen, rendszeres havi és esetenként adott rendkívüli segély kiutalásával történhetett. A havi segélyként kiosztott összeg a húsz év alatt számottevően emelkedett, de 1970-ben sem volt elegendő a segélyezettek létfenntartásának biztosítására. A havi segélyek egy főre eső átlaga 1953-ban 30 Ft volt. Ugyanakkor az óvodai étkeztetés díja falun havi 40, városban kb. 75 Ft volt.

59 A 60-as években egészségügyi miniszteri utasítások szabták meg az adható segélyek összegének alsó és felső határát. A felső határ 1963-ban 250 Ft, 1969-ben 385 Ft volt. Ez az összeg sem volt elegendő önmagában a segélyezett létfenntartásához, de a megyebeli segélyezettek egy főre jutó átlaga általában távol volt a felső határoktól. Ezt igazolják az alábbi adatok: 57 Uo. 58 Uo. 59 Vb jkv. 1954. II. 7.