Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - PINTÉR ILONA Bács-Kiskun megye egészségügyi és szociális ellátásának fejlődése 1950—1970

A kórházak zsúfoltságának csökkentésére a 60-as évek elején ún. betegbeutaló központokat hoztak létre a megyében. Ennek keretében a körzeti orvosok által kórházba utalt járó betegeket rendelőintézeti szakorvosok vizsgálták meg, elvégezték a szükséges laboratóriumi vizsgálatokat, ezen az úton csökkentve a kórházi ápolási napok számát.

27 A kórházak jelentős szerepet kaptak a kórházba nem utalt járó betegek ellátásában is. Az egészségügyi miniszter 3 410/11-23/1950. számú rendeletével szabályozta a gyógyító-megelőző ellátás szervezetét, felépítését és szakmai irányításának rendszerét. Ennek értelmében a megyei kórház szakmai téren a megye egész területén ellenőrizte a rendelőintézetek munkáját. Korábban azok a kórházaktól függetlenek voltak, a rendelet megjelenése után a kórházak járóbeteg-ellátó részlegeiként működtek.

28 A megyei egészségügyi osztály a megyei kórháznak a meglevőnél jóval nagyobb hatáskört, általános vezető szerepet szánt az egységes egészségügyi szervezet kiépítésére tett, 1963-ban készült javaslatában.

29 A javaslat megállapította, hogy az egészségügyi ellátást egymással laza kapcsolatban álló önálló intézmények hálózata végzi. A kórházak és a rendelőintézetek gazdaságilag egyesítve vannak, de a szakmai együttműködésben csak a kezdeti lépéseket tették meg. A gondozóintézetek teljesen önállóan, a kórház-rendelőintézeti hálózattól függetlenül működnek. A körzeti orvosi ellátás a városi és járási főorvosok (a tanácsok) irányítása alá tartozik, és nem érvényesül kellően a kórházak szakmai irányító munkája. Az anya- és csecsemővédelmi ellátás a kórházaktól teljesen független. A mentőszolgálat nem tartozik a megyei szervek irányítása alá. Az egészségügyi hálózatnak ez a széttagoltsága nehezíti az egységes egészségügyi ellátás megvalósítását. A széttagoltság megszüntetése érdekében olyan módon kell megteremteni az egységet, hogy a legmagasabb egészségügyi ellátást biztosító kórházak, mint területük bázisintézményei irányítsák és vezessék az egészségügyi hálózat működését, és biztosítsák a működés gazdasági feltételeit. A javaslat ennek megfelelően szakmai és gazdasági szempontból a kórházakban kívánta egyesíteni a rendelőintézeteket, a gondozóintézeteket, a körzeti orvosi ellátást, az üzemegészségvédelmi szolgálatot, az iskola-egészségügyi szolgálatot, a mozgó szakorvosi szolgálatot, a szülészeti ellátást, az anya- és gyermekvédelmi szolgálatot, valamint — csak gazdaságilag — a KÖJÁL-t. A javaslat hangsúlyozta, hogy a kórházak és a rendelőintézetek kapcsolatában el kell érni, hogy a rendelőintézetek ténylegesen a fekvőbeteg-ellátást szolgáló kórházak járóbeteg-ellátó részlegeiként működjenek, vagyis az osz27 Ua. 1902. XI. 9. 28 Uo. 29 Eü. o. 31 933/1963.