Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A közegészség- és járványügy helyzete Kiskunfélegyházán a két világháború között

jelent meg. Az elemi iskolások száma ekkor a városban 1707, tanyán 2145, az óvodások száma 300 volt.

60 1932-ben az eló'ző évben beoltottak közül csak egy gyermek kapta meg a betegséget, az is életben maradt.

61 A következő években ismételten felhívták a lakosság figyelmét a védőoltásokra. Az oltás 1934-től csak a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezők számára volt ingyenes, a többi gyermek oltásáért 60 fillért kellett fizetni. Egy liter tej ára ekkor 16 fillér volt, s amint az ellátatlanok összeírásából kiderült, ezt évről-évre több száz család nem tudta rendszeresen biztosítani gyermekei számára. A tájékozatlanság és szegénység egyaránt hozzájárult a gyermekek rossz egészségügyi állapotához. 1935-ben a lakosság 10%-a volt teljes munkanélküli, s annak 60%-a földműves, agrárproletár volt.

62 Biztosító intézet kötelékébe az összlakosság 3,8%-a tartozott. A két tisztiorvos a szegónybetegek ellátását, s e mellett még a megelőző intézkedések és felvilágosítás körüli teendőket, a legjobb akarat mellett sem végezhette el megfelelően. 1940-ben az ellátatlanok száma 40%-ra emelkedett. Az orvosi kezelés díjazás ellenében történő igénybevétele csak nagyon kevesek számára volt elérhető. Az iskolaorvosi intézmény — bár már 1906-tól lehetőség lett volna megszervezésére — 1945 előtt, az állami Tanítóképző Intézet kivételével, Félegyházán ismeretlen volt. A feladatok egy részét 1920 után a tisztiorvosok látták el, egyéb feladataik mellett. Az iskolaegészségvédelem megszervezésével senki nem foglalkozott. A védekezés és megelőzés kimerült az iskolák bezárásában, amelyet egy-egy járvány esetén, mint legfőbb óvintézkedést, rendszerint már későn alkalmaztak. Összegezés Visszatekintve a két világháború közötti időszakra, megállapítható, hogy sem a prevenció, sem a tényleges gyógyító eljárások nem jutottak el kielégítő fokra. Az egészségügy személyi állománya némi javulást mutat, s két magánkórház is létesült, de ezek csak az igen kevés fizetőképes lakos számára tekinthetők eredménynek. Eltekintve a múlt században létesített járványkórháztól és a szegényápolótól a városban közkórház nem épült. Mentőautó üzemeltetését is csak több éves vita után, az Országos Mentő Egyesület segítségével sikerült megoldani. A város rossz anyagi helyzete, az egyre növekvő pótadó, megakadályozta minden pénzügyi vonzatú intéz 00 BKmL—Kkfh. To. levelezőkönyv 1931. 014. p., 625—026. p. 61 Uo. 62 BKmL—Kkfh. To. levelezőkönyv 1935. 518—519. p.