Bács-Kiskun megye múltjából 4. - Egészségügy (Kecskemét, 1982)

KÖZEGÉSZSÉGÜGY - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET A közegészség- és járványügy helyzete Kiskunfélegyházán a két világháború között

kedés megvalósulását. A közkórház, mint ígéret 1926-tól minden választás alkalmával felbukkant, a jó kortesfogás megvalósulását azonban sem kormánypárti sem ellenzéki képviselő nem tudta kiharcolni. A felvilágosítás, a tudatlanság okozta babonák megszüntetése, a kuruzslás megakadályozása az alapvető életfeltételek javulása nélkül alig lehetett eredményes. Ironikus és egyben illuzórikus is volt a tejfogyasztás előnyeiről előadásokat tartani azok számára, akiknek heteken keresztül nem jutott 16 fillérjük egy liter tejre. Járvány esetén a betegeket nem lehetett elkülöníteni, mert nem volt hová, a temetőbe épült járványkórházba pedig csak karhatalommal lehetett a betegeket beszállítani. A járványkórháztól való félelmében a család titkolta a betegséget. így mire felfedezték, sokszor már a hozzátartozók is megfertőződtek. A legjelentősebb eredmény az anya- és csecsemő védelem terén mutatkozott. Az Anya és Csecsemővédelmi Intézet helyébe lépő egészségvédelmi Szolgálat —Zöldkereszt — nagyobb mértékű szociális segítséggel is próbálkozott. Az ingyenes tej és cukor akciókkal azonban csak enyhíteni lehetett a nyomort. A gyökeres változás, amely az egészségügy terén is valóban pozitív eredményeket hozhatott volna, a rendszer megváltozása nélkül nem születhetett meg.